Novella....Az esküvő, avagy egy újabb „szerencsés”….

Sziasztok drágaságaim! Meghoztam a következő novellát. Remélem tetszeni fog, és itt is megörvendeztettek egy két komival! A 20. résznél szépen gyarapodnak a komik! Hajrá már csak 3 és jön a következő fejezet, ahol talán kiderül, a két lány kiléte és hogy ki kapja meg Erick szerepét......a versenyről se feletkezzetek meg! Eddig csak 1 fejléc érkezett, igaz még bőven van időtök. A 'Verseny' fülecske alatt minden információt megtaláltok!:) Jó olvasást Puszi! :)

  Hol is hagytam abba? Ja, persze tavasz akkor a két K-s barátom szerelmének összekötése. Az újságok nagyon jól kitalálták a dolgokat. Csak kár, hogy a fele se igaz! A kapcsolatuk kezdetétől kezdve egészen addig, hogy hol van Magyarország….

   Na, jó akkorát, nem tévedtek, hogy Magyarországot Afrikába helyezték, de azt már kikérem magamnak, hogy valami híres, azaz mostanában feltörekvő nyálas ficsúr, vagy pláza bige hozta volna őket össze. Ez teljes mértékben sérti az önérzetem! Ki volt az, aki olyan kegyetlenül ott hagyta őket kettesben?! Na, ki? Hát persze, hogy én, erre büszke is vagyok… Elnézést kérek, de a kis lelkemnek nagyon jót tesz a tudat, hogy segíthettem ennek a párocskának, ha máshogy nem is, akkor csak így….

   Egy hónap múlva indulunk Amerikába. Igen nagyon jól hallottátok, megyünk. Az egész banda fel lesz pakolva a gépre és együtt ehetünk nagykanállal a mi drága barátnőnk Kriszti és Kellan esküvőjén. Emlékszem, hogy ette őket a méreg, hogy nem lehettek ott azon a napon. De most szerencsére mind együtt lehetünk, és egy utolsót még bulizhatunk, Krisztivel mielőtt bekötik a fejét. Titokban a többi ismerőseivel együtt, akiket már USA-ban szerzett, szerveztünk egy leánybúcsúztatót.  Szerencsére a fiúk se bírtak magukkal így Kellan számára is van valami meglepetés.  

            Éppen a bőröndömet pakolom, miközben a fülemen lóg a telefon már vagy 2 órája, mivel konferenciabeszélgetést folytatok a csajokkal. Mindenki nagyon izgatott. A leánybúcsúztató miatt és persze az esküvő miatt is. Még senki nem látta Kriszti ruháját, még a sajtónak se sikerült kiszimatolnia, és ez nagyon nagydolog! Eddig majdnem mindenre rájöttek. Az időpont is meg van nekik és persze a helyszínt is kiderítették, nagyjából. Remélem a sajtó annyira nem lesz bunkó, hogy még a nászéjszakájukon is kattogtatják a gépeiket éppen az ifjú pár ágya mellől. Elég lesz, ha az egész esküvőt végig kísérhetik a kamerájukkal. Kellan megegyezett velük, hogy egy kamera lehet, valamelyik adótól, de semmi több, boldogan akarja tölteni élete legszebb napját, és nem akarja magát úgy érezni, mint egy cirkuszi majom, a vendégekről nem is beszélve. Sokan, mint például mi is nem élünk reflektorfényben, így számunkra elég zavaró lesz a nagy villogás.

   A bőröndöm majdnem összepakoltam, a csajok a vonal túlsó végén még mindig nem tudják eldönteni melyik ruhát, cipőt, és a legfontosabb melyik fehérneműt hagyják otthon. Szerencsére a koszorúslányruhával nem kell „szenvednünk” a gépen, elég lesz a bőröndöket húzogatnunk össze vissza. Kriszti ezt elintézte nekünk. Mindegyik ruha méretre pontosan, max egy utolsó igazítás után kiáltva, lóg az egyik elég híres bolt fogasán. Ezekről a ruhákról se tudok többet, csak annyit, hogy a méretemben is van és nem rózsaszín. Hál az égnek, különben tuti megfojtottam volna Krisztit avval a ruhával.

            - Csajok ne stresszeljétek túl a dolgot. Ők is ugyan olyan emberek, mint ti, talán annyival különbek, hogy több a pénzük és híresek. DE nekik is vannak hibáik. – próbáltam csitítani őket, és nyugtatni, hogy nem kell betojniuk. Kár, hogy nem voltak akkor velünk, most nem „félnének” ennyire.

            - Ja, a sztárok és a hibáik. A legnagyobb hibájuk, hogy engem egyik se talált még meg!- nyögte be Eny. Erre mindenki nevetni kezdett és elkezdték sorolni, hogy Cupidó melyik hírességgel hozhatná össze őket. Még vagy 20 percet beszéltünk, majd miután nagy harcok árán mindenki bepakolt, úgy döntöttünk letesszük a telefont. Isteni megváltásnak bizonyult, mert a fülemet már szinte nem is éreztem annyira elzsibbadt. Végső simításként átnéztem a bőröndöm, hogy minden megvan-e és írtam egy listát is a bőrönd tartalmáról, majd becibzároztam és az előszobába állítottam, hogy hajnalban csak fel kelljen kapnom. Este a késői vacsinak hála sikerül összeálmodnom minden marhaságot az esküvőről. Remélem egyik se lesz valós.

   Reggel, pontosabban hajnali 5-kor csörgött az az átkozott vekkerem. Egy ébresztő kávé, zuhany, reggeli és fogmosás után, majdnem útra készen álltam az ajtóban. Még jó hogy lenéztem a lábamra, különben képes lettem volna pizsiben és egy nyuszis papucsban elrepülni Amerikába. Gyorsan felöltöztem és már indultam is a reptérre. A csajokkal ott találkoztam. Hatalmas visítás közepette üdvözöltük egymást. A puszik és ölelések csak úgy röpködtek. Már vagy egy éve nem volt együtt a banda hiánytalanul. Persze Krisztit leszámítva, mert a drága már LA-ben sütteti a hasát. Becsekkoltunk és már szállt is fel a gép.

-         Gigi te mit adsz nászajándékul?- szegezték nekem egyszerre a kérdésüket.

-         Mivel a meghívóban írták, hogy nincs szükségük semmire, ezért csak jelképes ajándékot adok nekik. – sűrű bólogatások, majd feszülten várták a folytatást. - Hát

Krisztinek egy vadmacskaszereléssel készültem, Kellannek meg egy medvét adok, amin van egy kalocsai mintával díszített ingecske és paprika nyaklánca is van. – a csajoknak tetszett az ötlet remélem a ráocska is örülni fog neki. Mivel Kriszti szexi rucit kap, ezért gondoltam az valamilyen szinten ajándék Kellnek is, így az ő ajándéka inkább Magyarországgal kapcsolatos, ahonnan a drága felesége származik.  A többiek is hasonló ajándékokkal lepik meg a párocskát, főleg Kellan kap Magyarországos cuccokat. Krisztinek meg a közös kapcsolatukra emlékezetes aprósággal készültek.

Mikor a gép landolt LA-ben hétágra sütött a nap. Egymásba karolva, napszemüveget feltéve, csomaggal a kezünkben lépdeltünk kifelé a melegbe, abban reménykedve, hogy nem feledkeztek meg rólunk. Az első, ami a szemem elé kúszott, egy hatalmas tábla volt:

’WELCOME IN LA! HUNGARIAN GIRLS.  Mr Lutz & Miss Krisztina vendégei.’

  Sikítva rohantunk a tábla tartójához. Egyből beültetett minket a limuzinba és már hajtottunk is egy szálloda felé. A sofőr nagyon ismerősnek tűnt, de a visszapillantó tükörből és a fején levő kalaptól nem tudtam kivenni rendesen az arcát. Viszont Dorcs szeme felcsillant, szóval itt még valószínűleg lesz valami. Remélem rá is rátalál a szerelem! Szegény nagyon sok mindenen ment már át, és nem bánnám, ha végre újból látnám a szemében a csillogást.

  Még nem is volt időnk felfedezni a hatalmas nagy limuzint, mert begurultunk egy szálloda elé, és az ajtó kitárult. Hatalmas eleganciával, sztárokat utánozva szálltunk ki egymás után a limóból. Egy férfi mondta, hogy kövessük őt. Illedelmesen utána mentünk. Álmélkodva néztünk körbe. A hely valami fantasztikus volt, szívesen éldegélnék ezen a helyen ebben a luxusban. Mikor hátranéztem, feltűnt, hogy a sofőr is mögöttünk lépdel, erősen koncentrálva arra, hogy ne emelje fel a tekintetét. Furcsa. Az „idegenvezetőnk” bevezetett minket egy hatalmas terembe. Ekkor az egyik oszlop mögül előugrott drága barátnőnk. Fülsiketítő sikítások közepette vetettük rá Krisztire magunkat. A kicsi a rakást megelégelve és egy kicsit halkabban, meséltünk Krisztinek, majd jött a könyörgés, hogy had nézhessük meg a ruháját, és a miénket is és persze Kellannal is meg akartak ismerkedni a többiek.

-         Csajok! Mindent csak szép sorjában! Először had mutassam be nektek Jacksont. Már biztos ismeritek a Twilight-ból! – mutatta be nekünk a sofőrünket. Ezért volt nekem ennyire ismerős! Tdtam, hogy láttam már valahol. Mikor levette a kalapját egy szívdöglesztő mosolyt küldött felénk.

   Egyből Dorcsra néztem, tudtam, hogy neki mindig is ő volt a nagy imádat tárgya. A szemében ugyan az a csillogás látszott. Talán a biztos tudattól, hogy ez az ember tényleg Jackson Rathbon, még jobban csillogtak szemei és a mosolya is hatalmas lett. Szívmelengető volt látni őket. Lehet, hogy az én újbóli kerítőnő radaromnak köszönhető, de nagyon úgy tűnt, hogy Jacksonnak is feltűnt ez az elbűvölő leányzó. Megdörzsöltem a tenyerem, és már azon kezdtem el törni a fejem, hogyan boronáljam őket, össze. De szigorúan csak akkor szándékozom, beavatkozni a dolgokba, ha ők nem látják a fától az erdőt!

  A nap folyamán először megkaptuk a ruháinkat és ránk igazították, majd Kriszti közölte, hogy nem fogja megmutatni a ruháját, még ha térden állva, esetleg öngyilkossággal fenyegetőzünk. A könyörgést elnapolva lépdeltünk szerelmével megbeszélt találkozó felé. LA ha első pillantásra nem győzött volna meg minket, akkor ez alatt a séta alatt biztos beleszerettem volna. Egy étterembe mentünk ahol már ott várt ránk Rob Krissel az oldalán, Jackson, Tom, Nikki és a barátja, Ash Joe-val, Peter a feleségével, Elisabeth Billyvel. Ez meglepett, mert nem tudtam, hogy Billy összejött Elisabettel, erről még az újságok se írtak.  Mindenkinek bemutattak minket. Láttam a csajokon, hogy olvadnak, mint a fagyi a melegben. Rob Kris már „régi” ismerősként köszöntött, és persze Kellan is egy csontropogtató ölelésben részesített, és elrebegett egy ’köszönömöt’ amit nem igazán értettem. Egy hatalmsa asztal köré telepedtünk le mindnyájan. Sikerült úgy ügyeskednem, hogy Dorcs Jackson mellé kerüljön. Mindenkit sikerült elég jól megismernem, kivéve Jacksont. Nem is bántam, sőt repesek az örömtől, hogy Dorcsnak volt annyi esze, hogy kisajátítsa magának, vagy pont fordítva történt. A vacsi vége felé befutott még egy új lány is. Ő Fanny, Kriszti itt szerzett barátnője, aki velünk együtt lesz koszorús lány. Mikor Kriszti nem figyelt félre vontam Fannyt, hogy megbeszélhessem vele a leánybúcsúztató részleteit. Igaz, hogy még egy hónapunk van mindenre, de szeretném, hogy minden a lehető legjobban alakuljon. Végül is megegyeztünk abban, hogy este a szállodában Kriszti úgyse lesz, ott akkor nyugiban megbeszélhetünk minden részletet.

  Sikerült mindent elintéznünk. Megszerveztünk neki egy ’Szépüljünk együtt’ délelőttöt. Masszázstól kezdve a kozmetikuson keresztül a fodrászig mindenkivel megbeszéltük, hogy az esküvő előtti nap berobbanunk. Nagyon jól szórakoztunk együtt. Sokat volt együtt a banda és ez pár embernek, hogy is fejezzem ki magam, hát úgy tűnt, mintha izzana a levegő. Ott volt a már hivatalosan is együtt járó párocskánk Kriszti és Kellan, aztán úgy tűnt mintha Dorcs és Jackson között is alakulóban volt valami, de a Többiek is nagyon érdeklődtek a másik iránt, csak ők nem mutatták ki annyira, vagy nem volt oly’ nyilvánvaló, mint Dorcs és Jackson közt.

   Egyik reggel arra keltem, hogy ring az ágyam. Olyan érzés volt mintha egy vízágyon feküdnék.  Morogva megfordultam a másik oldalamra, és résnyire kinyitottam a szemem. A rengés okozója nem más volt, mint Dorcs. Hatalmas vigyor terült szét az arcán.

            - Egyeseknek mitől van ilyen fantasztikus kedvük? Mi történt még tegnap este, amiről én nem tudok?- néztem rá kérdőn.

            - Wíííííííííí- visitotta barátosném.

            - Ha lehet, ezt mellőzzük és térj a részletekre!- fogtam be a fülem.

            - Jackson elhívott randizni!- sikította még mindig Dorcs. Na, ez gyorsan ment! Úgy néz ki szerény személyem ebben a kapcsolatban most nem játszott semmilyen szerepet. Ezt most talán Kellan és Krisz számlájára írnám.

Dorcs szemszöge:

Annyira boldog vagyok! Nem bántam meg, hogy eljöttem Kriszti esküvőjére, mert az valami fantasztikus volt. Na de nem gondoltam volna, hogy az egyik kedvencemmel találkozhatok. Oké sejtettem, de mikor megláttam a sofőrünket a reptéren egyből tudtam, hogy Ő az. Aztán mikor Kriszti bemutatta nekünk. Attól a pillanattól kezdve éreztem valamilyen vonzást, szikrákat kettőnk közt, és utólag kiderült, hogy Jackson is ugyanígy érzett.

Szép lassan lépésről lépésre ismertük meg egymást egyre jobban. Már azon a vacsorán, amikor Gigi egyáltalán nem feltűnő kis intézkedése után egymás mellett kötöttünk ki, tudtam meg róla nagyon sok mindent, és ez nagyon tetszett. Az egész emberi lénye, tejesen más, mint a sajtó által festett kép. Párszor elmentünk együtt randizni, de próbáltam nem elhanyagolni a barátnőimet, és persze Krisztit sem. Ezaz egész ünnepség miatta van és nem magam miatt. Jackson sokszoros győzködése és persze Gigi bíztatása után beleegyeztem a randiba. Nem tudtam, hogy elmondjam-e a csajoknak. Végül úgy döntöttem, hogy majd ha a randi után lesz, valami mindenképpen közlöm velük a fejleményeket.

    Fantasztikusan szórakoztam Jacksonnal. Egy tipikus randit hozott össze. Elmentünk együtt moziba, majd utána beültünk egy cukrászdába. Az est zárása képpen sétáltunk a homokos tengerparton a holdfényben. A szívem repdesett, a gyomromban a pillangók is szárnya kaptak, a szívem hevesen vert, és a felhők közt éreztem magam. A rózsaszín köd azonnal leszállt a szemem elé. Minden olyan mesebelien alakult. Viszont féltem elmondani a többieknek, hogy Jacksonnal alakulóban van valami. Végül Giginek is azt mondtam, hogy jó volt Jacksonnal, de csak barátok vagyunk. Tudom, hogy nem lehet őket átverni, de félek bármit is kimondani, félek, ha kimondom, akkor eltűnik minden és felébredek, hogy ez csak egy álom volt.

Egyik este felhívtam Jacksont a szobámba. Rendeltünk pizzát, borozgattunk, elcsattantak a már nem első csókok. Egymáshoz bújva feküdtünk a kanapén és valami filmet néztünk volna, ha a másik jelenléte nem foglalt volna le minket. 9 óra körül kopogtattak az ajtómon felugrottam és ijedten Jacksonra néztem. Mivel ő se akarta, hogy a kapcsolat szerűségünk olyan hamar kiderüljön/ elég paranoiás egy banda vagyunk/ vette a lapot és berohant a szobámba, én meg nyugodtságot erőltetve magamra kinyitottam az ajtót.

-         Szia Gigi!- köszönetem barátnőmnek. Láttam rajta, hogy nagyon vizsgálja az arcom, de inkább nem tett semmilyen megjegyzést.

-         Szia Dorcs! Lennél az én David Hasselhofom, vagy Pamela Andersonom? Kéne egy ruci, tudod, ma este megyünk Linkin park koncertre, ami alól te olyan könnyen kibújtál. – Tudtam, hogy még megkapom. De legalább ha eltűnnek a csajok, akkor nyugiban stresszelés nélkül ölelhetem Jacksont.

-         Persze kölcsönadom bármelyiket, légyszi várj, itt kihozom őket ide. – mondtam Giginek. Még az kéne, ha bemenne a szobámba.

-         Jaj, ne vesződj evvel, már tudom, melyiket szeretném, szóval gyors berohanok és már el is tűntem. – még a karját se tudtam elkapni, már bent is volt a hálószobában. Én meg csak fogtam a fejem, hogy mikor csap le a hurrikán. 2 perc se kellet már jött is kifelé kezében a ruhával. Úgy tűnt semmit nem vett észre pontosabban Jacksont nem vette észre.

-         Nagyon szépen köszönöm a ruhát majd meghálálom valahogy. Adott két puszit az arcomra.

-         Hagyjad, nem nagy dolog, örülök, hogy segíthettem, jó szórakozást, aztán majd meséljetek, milyen volt. - találtam meg hangomat. De a következő mondatától földbegyökerezett a lábam és az állam a padlót súrolta.

-         Oksa, de te is mesélj majd, nektek is jó szórakozást! Sziasztok!- intett még nagy lazasággal vissza az ajtóból. Jackson nevetve jött ki a hálószobából.

  Egymásra néztünk és egyszerre mondtuk, hogy: ’Lebuktunk!’ , majd nagy nevetésben törtünk ki.

Gigi szemszög:

Le a kalappal Dorcs és Jackson előtt. Nagyon sokáig bírták a titkolózást. Viszont mikor felmentem a ruháért és bementem csak a nappaliba egyből feltűnt nekem a két borospohár a mosogatóban. Tudtam, hogy mire számítsak majd a hálóban. Határozottan betrappoltam a hálóba a ledermedt Dorcsit figyelmen kívül hagyva. Kinyitottam a szekrényt és ott ált a ruhák közt a drága lovag, Jackson.

-         Hellóka! Ha megkérhetnélek, odaadnád azt a kék ruhát, ami ott van a ball válladnál? - mondtam mindezt halál nyugodtan, mintha természetes lenne, hogy Jackson a szekrényben álldogál. Láttam rajta, hogy először megrémült, majd jót mulatott a dolgon. Kiadta a ruhát megköszöntem és már mentem is kifelé. Sajnos nem láttam Dorcs arcát mikor a drámai utószómmal kiléptem a szobából, mert abban a pillanatban az ajtót becsuktam.

  Innentől kezdve nem volt több titkolózás, nem mintha eddig is nagyon titkolóztak volna. Nem tudom mitől rettegtek, mert a többiek nagyon is örültek a hírnek és mindenki támogatja őket.

   Az esküvőre már büszkén egymás kezét szorongatva lépdeltek egymás mellet. Kriszti fenségesen festett a ruhájában. Az elegancia, letisztultság, semmi csicsa, nagyon megnyerte a tetszésemet. A környezet valami fenséges volt. Naplementénél a tengerpartom mondta ki a boldogító igent a szerelmes pár. A számomra legcsodálatosabb az volt, hogy láthattam mindenki arcán a felhőtlen mosolyt. A vőlegényén, mert egy csodálatos lányt vehet el, a menyasszonyén, mert megtalálta végre a boldogságot, és a többiek arcán, mert örültek az ifjú párnak. Volt, akinek az arca a friss érzések miatt volt boldog. Ebben a hónapban, az esküvő végére már majdnem mindenki szívében jelen volt a szerelem.

  Az est fénypontjaként Eny énekelte el a párocskának a kedvenc számát, és felkonferálta a meglepetés együttest is. A Linkin Park játszott majdnem egész este. Hajnal tájt elindultak a frissházasok a nászútjukra. Könnyes szemmel búcsúztunk el tőlük, sok sikert és élvezetet kívánva.

   Három nappal az esküvő után a reptéren még mindig az elmúlt hónap eseményeiről beszélgettünk. Megígértük az újonnan szerzett barátainknak, hogy gyakrabban fogjuk őket látogatni, és persze mi is meghívtuk őket hozzánk. Öten egymásba karolva haladtunk a gépünk felé. Igen, jól hallottátok, öten. Ugyanis 2 drága ember itt marad még egy kicsit, vagy talán örökre a ’ Lehetőségek hazájában’, egy nagyon kedves ember oldalán. Egy valakit nem említettem olyan részletesen, mivel az ő kis kapcsolata csak az utóbbi napokban kezdett kibontakozni, ő lenne Eny. Őt is popón találta Cupidó nyila, és mint tudni illik a Linkin parkos srácok nagyon jól meg tudják győzni az embereket. Talán a következő hónapokban hallunk majd híreket felőlük, és kapunk egy részletes nászutas beszámolót is Krisztitől….

Kriszti ruhája:

Az esküvő helyszíne:

Ha valaki szeretne kérhet tőlem Novellát, csak írja meg milyen témában(romantika, horror...) a szereplőket, vagy, hogy rám bízza..... xoxo GG