Halika! Egy újabb boldogságfoszlány, hogy mindig van remény, és érdemes várni!:) Remélem tetszik majd nektek! :) Jó olvassást! xoxo Gigi
T: Szia Cica!
C: Szióka!
T: Hogy van az én vadmacskám? Nagyon hiányzom neki? :P
C: Még mi az, hogy! Mikor jöttök haza?
T: Hát a dátum még nem pontos, de egy héten belül, biztosan hazamegyünk. :) Kitartás!
C: Rendben…:)
T: Szeretlek!<3
C: Én is szeretlek! :)
A napok teltek az e-mailek sokszorozódtak, egyre több és több beszélgetésen voltunk túl, de Tony még mindig nem tudott haza jönni Amerikából, vagy nem akart, vagy wááááá….
Tele vagyok kétségekkel. Az interneten ismerkedtünk meg és nyakig beleestem. Tudom, az interneten bárki mondhat bármit, de ő soha nem hazudik, vagyis azt megérezném, ha átver a palánkon nem?! Már annyiszor kértem, hogy jöjjön haza, vagyis a szüleihez haza, mert mi még nem találkoztunk, így elég furán hatna, ha egyből összeköltöznénk. Szóval már úgy 3 hónapja várom, hogy mikor csörren meg a telefonom, hogy „Itt vagyok Angliában és jó lenne már találkozni veled!” . Azt hiszem, ha ez így halad, akkor lehet el kéne felejtenem, új életet kezdeni?
Oké értem én, hogy eddig is ugyan azt az életet éltem, de egy kicsit mégis más lett. Esténként alig vártam, hogy beszélgethessünk. Azok a szavak, ahogy udvarolt, ahogy hízelgett, vagy durcás lett…
Esténként nem tudtam nem úgy elaludni, hogy számon ne mosoly díszelegjen, miközben egy kispárnát szorongattam és visszaemlékeztem az elmúlt beszélgetésekre. Nem tudnám elviselni, hogy e-nélkül éljek tovább….Már vagy milliószor átrágtuk ezt az egészet a barátnőimmel, de soha nem jutottam döntésre. A legrosszabb az, hogy egyre kevesebbet tudunk beszélgetni, van hogy hetente csak egyszer van ideje leülni a gép elé. Tényleg tanácstalan vagyok, mert hát itt van ez az Adam gyerek is a munkahelyemről. Nagyon helyes meg szegény nagyon nyomul, de úgy érzem, hogy nekem Tony az igazi. Segíts Kedves Naplóm, mit csináljak? Adjak esélyt Adamnek,- ki olyan magas, barna, bozontos hajú, izmos és biztonságot, jókedvet, és szeretetet áraszt magából- vagy várjak Tonyra- kit még életemben nem láttam, csak tudom, hogy szeret és hasonló a gondolkodás módunk, vannak bennünk közös pontok- míg világ a világ? De akkor lehet, hogy vénlányként végzem.... Remélem jön valami jel és az, majd a helyes út felé kormányoz!
Ezekkel a mondatokkal zárta Claudia naplójának sorait, majd lefekvés előtt még fogat mosott, és a szokásos alvós pozíciót felvéve mély álomba zuhant. Reggel a vekker szűnni nem akaró csörgésére ébredt. Miután sikerül megszüntetnie az éles zaj forrását, kedvetlenül felült az ágyba. Még mindig nem tudott kitalálni, semmi épkézláb ötletet, hogy mihez kezdjen a magánéletében. Nagyon sóhaj után kimászott a meleg takaró alól, majd táskás szemekkel levonszolta magát a konyhába, ahol már édesanyja tüsténkedett vígan.
- Szép Jó Reggelt Kincsem!- dalolta édesanyja 2000 wattos mosollyal arcán.
- cöh..Neked is! - jött a búskomor válasz, egy ásítással egybekötve.
Chartine lánya elé tette a nagy bögre kávét, és a palacsintát. Clau belekortyolt a kávéba, és mikor észrevette a palacsintát kérdőn figyelt fel édesanyjára.
- Csak nem összeszedtél már megint valakit?! - kérte számon Clau anyját. Csak akkor szokott ennyire jókedve lenni, ha egy új hím van a láthatáron, és csak akkor csinál palacsintát az ő kicsi lányának.
- Igen ha tudni akarod, van valakim, és te is igazán összeszedhetnél már egy fiút, rossz nézni, hogy itt ülsz mint egy nagy rakás savanyú uborka.
Többet már nem is beszélgettek. Clau inkább nem mondott semmit, mert akkor megint veszekedésbe torkollik az egész, és ebből már igazán elege volt. Amióta a szülei elváltak anyja vagy nála, vagy az aktuális pasijánál élt. Ha minden jól megy akkor megint egyedül fog maradni a kis panellakásában. A gondolattól, hogy az anyja ennyire kelendő összeszorult a szíve.
- Én miért vagyok ennyire szerencsétlen?! - vágta a ruháit mérgében a földhöz és a már régóta felgyülemlő könnyek most kitörni készültek. Úgy egy negyed órán át itatta az egereket, sajnálta magát, majd felöltözött és elment dolgozni. Mielőtt belépett volna az irodába magára öltötte a szokásos ' Jól vagyok, nincs semmi bajom, szeretem az életet’ maszkját és boldogan köszönt mindenkinek.
- ÁÁ Clau éppen hozzád indultam, az új címlappal kapcsolatban lenne egy két kérdésem, hogy melyik változat legyen a végleges. - támadta le Sandy Claut, mikor beért a Cosmopolitan szerkesztőségébe. Egy gyors eligazítás után Clau kiválasztotta a megfelelő címlapot, majd az éppen kezdődő legújabb fotózásra igyekezett.
- Madmasel!- Csókolt neki kezet Adam, amint meglátta.
- Szia! Hogy halad a fotózás? - Kérdezte Clau egy mosolyt erőltetve arcára.
- A ruhákat kiválasztották a csajok, és most már csak a sminkesre várunk!- Emelte fel a hangját Adam, hogy jelezze nem tetszését.
- Jaj, hoztam neked kávét!- Nyújtotta át Clau a még gőzölgő italt. Adammel minden nap felváltva látják el egymást az éltető fekete nedűvel. Adam megköszönte, majd egy kacsintás és egy újabb kézcsók után elrobogott, hogy rendre igazítsa a sminkeseket. Clau pedig visszament a jó kis irodájába, ahol egy halom papírmunka fogadta....
Úgy 7 óra körül kapcsolta le lámpáját az irodában, hogy újra hazatérjen kis lakásába és egy jó kis forró fürdőt vehessen. Alig várta, hogy végre levehesse a magassarkúját, lemoshassa magáról a sminket és a jó öreg mackónadrágjában és egy mamuszban flangálhasson.
- Tündérkém, mi a programod estére? - Futott utána Adam.- Nincs kedved velem vacsorázni?- Clau szépen megtervezett estélye úgy dőlt össze, mint a kártyavár.
- De szívesen! - Mosolygott Clau, mert úgy érezte, ha most nem lép, akkor soha többé nem fog. Adambe karolt, majd közös döntés után a kedvenc éttermükben kötöttek ki. Clau végig azon gondolkodott, hogy vajon jó döntést hozott-e, mert, ahogy Adamen látszik, ma nem csak vacsorázni szeretne, de ha visszautasítja, akkor, soha többet nem fog próbálkozni, vagy mégis? Vajon menyit érek neki? Özönlötték el Clau gondolatát a kérdések.
- Fehér vagy vörös?- rántotta vissza a jelenbe Adam hozzá intézett kérdése.
- Öm... vörös?!- Mondta Clau vagyis inkább kérdezte. Soha nem értett a borokhoz, nem tudta melyiket milyen étellel ajánlott fogyasztani, pedig Adam hányszor megkísérelte neki elmagyarázni mindezt.
- Na és, minden rendben zajlott ma a fotózáson?- szakította meg Clau a kínos csöndet.
- Igen, a reggeli dorgálásom megtette a hatását. De ha lehet, ne beszélgessünk a munkáról!- Clau bólintott. ' De akkor miről beszélgessünk?!' Soha nem ült le még Adammel úgy társalogni, mint ahogy Tonyval beszélgettek. 'Már megint Tony! Ah vajon most mit csinálhat hol lehet?' Kalandozott el megint Clau képzelete.
- Még mindig szeretsz színházba járni?- Jött a váratlan kérdés Adam felől.
- Persze, feltéve, ha van időm, ami mostanában elég kevés!- ' Ezt vajon honnan tudta Adam? Soha nem említettem neki, hogy tinédzser koromban színház őrült voltam és vagyok a mai napig is.'
- Van két jegyem a szombati Billy Elliot előadásra.- Claunak felcsillant a szeme. Adam mosolyogva vette észre, hogy sikerült felkeltenie a hölgyemény figyelmét.
- Hűhaaa és mire gondoltál?..
- Hogy eljöhetnél velem.- Jelentette ki boldogan Adam. Clau boldogan mondott igent, nemet soha nem tudott mondani egy ilyen lehetőségben és szombatra úgy sincs programja.
A vacsora végére, már sikerült megtalálniuk a közös hangot. Ez a színház dolog épp kapóra jött, így legalább nem torkollott az egész kínos hallgatásokba.
Adam hazakísérte Claudiát, majd a bejárat előtt egy arcra puszival köszöntek el egymástól. Clau teljesen meglepődött, mert azt hitte, hogy Adam be fog próbálkozni nála. Lehet, hogy tévedett és nem lehet rossz parti ez az Adam?!
El se hiszem! Ez a pasi képes nekem akkora meglepetéseket okozni! Ő is odavan a színházért, és szereti a sajtot. Lehet, hogy fölöslegesen estem kétségbe? Tony már másfél hete nem jelentkezik...szóval nem lehet lelkiismeret furdalásom amiatt, hogy elfogadtam a meghívást a szombati színházi előadásra ugye?! Istenkém, most annyira a fellegekben érzem magam! Kedves Naplóm, lehet, hogy mostantól minden megoldódik?
Clau most az egyszer nem, Tonyra gondolva aludt el.
Szombat este lázasan készülődött. Már alig várta az előadást és, hogy újra találkozhasson Adammel. Tony még mindig nem jelentkezett, pedig Clau vagy 10 e-mailt küldött neki, és többször is hívta, de a telefonja midig foglalt volt, vagy lemerült.
- Ma csak Adammel fogok foglalkozni!- Jelentette ki Clau határozottan a tükör előtt állva egy fehérneműben. Maga elé próbálta a szebbnél szebb ruhákat. Végül egy kisestélyire esett a választás, mely V alakú, dekoltált, ujjatlan, csipkeszerű anyagból készült. Ehhez még felvett egy magassarkú fekete cipőt és egy kis felsőt, ha fázna az előadás alatt. Egy óra múlva mikor már a haja és a sminkje is tökéletes volt csöngettek.
- Szia!- Köszönt Clau Adamnek, kit szemmel láthatóan lenyűgözött az elé táruló látvány.
- Öm... Hölgyem Ön nagyon gyönyörű! - Mondta Adam miután felocsúdott és átnyújtotta a csokor virágot.
- Ön is nagyon elegáns, Uram! - Mosolyodott el Clau.- Nagyon szépen köszönöm!- Szagolt egy hatalmasat a virág költeménybe és még gyorsan berakta őket vázába, majd Adam felsegítette rá a kis kabátkát és már el is indultak.
A színházig végig beszélgettek, majd Adam úriember módjára kinyitotta neki az autó ajtaját, és egymásba karolva mentek fel a lépcsőn. Amint beértek a színházba Claut azonnal elfogta a nyugalom, a harmónia, és a boldogság érzése. Végig csodálta a falak apró díszítettségét, a fejük felett lógó gyönyörű csillárt, és a vörös szőnyeget, ami középen futott végig a lépcsőn, a folyosókon. A második emeleti páholyban foglaltak helyet. Az egyik legjobb helyen ültek, legalábbis az emberek többsége így gondolta, de Clau mindig is a földszinten az első 3 sorban élvezte legjobban az előadást. Szerette, megfigyelni a színészek mimikáját, szint részese lenni, annak a csodának, ami a színpadon zajlott. Nem akarta ezt kimondani, nehogy megsértse Adam-et, de mégis valaki kimondta gondolatait.
- Nem lenne élvezetesebb az első sorban ülni?- Jött a hang mögülük. Ahogy hátra fordultak, egy igen magas barnásvöröses hajú férfi állt. Nem csak a szája hanem szemei is mosolyogtak a karikák ellenére, ami fáradságára mert következtetni.
- Ááá Tony, már azt hittem nem is jössz!- Ugrott fel Adam, hogy köszöntse Tonyt. ' Tony?!' Clauban megállt az ütő. 'Ő nem lehet az Én Tonym!'- Had mutassam be neked Claudia Barkert. Clau ő itt egy nagyon kedves régi barátom Antony Dymond.- Claudia megsemmisülve állt a férfival szemben. Szíve csak úgy verte a mellkasát 'Ez lehetetlen! Ennyi idő után, most itt van velem szemben!'
- Most értél haza az USA-ból?- Bukott ki Claudia a kérdést. Adam kérdőn nézett a lányra 'Mégis honnan tudja, hogy Tony ott volt?!'
- Ti ismeritek egymást?- Pillantott kérdőn rájuk.
- Egy.... jogi elintézni valóm miatt vettem fel a kapcsolatot Tonyval még, akkor mikor kint volt Amerikában. - Rögtönzött Claudia. Tony csak bólogatott, és mivel az előadás kezdetét vette Adam nem kérdezősködött tovább. Claudia szíve hevesen zakatolt, és gyomrában érezte az egyre csak növő pillangókat. 'Talán mégis van remény?' Claudia egy pillanatra sem tudott odafigyelni az előadásra, végig a mögötte ülő férfira gondolt, aki valószínűleg őt nézte, mert Clau szinte érezte Tony tekintetét és lélegzetét tarkóján.
- Na, van kedvetek beülni valahova iszogatni egy kicsit?- Tette fel a kérdést Adam az előadás végeztével. Mielőtt még Tony igent mondhatott volna, Clau elnézést kért és fáradságra hivatkozva inkáb haza menne.- Hát rendben, Tony te maradsz?
-Bocs haver, de most értem haza és nagyon fáradt vagyok, de ha szeretnél, akkor te nyugodtan menj, szívesen haza viszem Claudiát.- Ahogy Tony kiejtette Claudia nevét, Clau szinte elolvadt. Adam szomorúan nézett a párosra.
- Hát nem így terveztem ezt az estét Clau, de nem baj, ha én még elmegyek a haverokkal?- Nézett bocsánatkérően Adam a legújabb kiszemelt pipikéjére. Úgy érezte, ha fenn akarná tartani a látszatott, akkor neki kellene hazavinnie Claut, de semmi kedve nem volt már megjátszania magát. Tudta, hogy Clau nem egy könnyűnőcske, és neki nincs kedve szenvedni napokat, heteket, azért, hogy végre beengedje az ágyába a csaj. ’ Nem ér meg nekem ennyit egy nő!’ Gondolta magában Adam. Még jó, hogy itt ez a Tony gyerek!
- Nem baj, én sajnálom!- Valójában nem sajnálta. Örült, hogy Tony előkerült, hogy Adam ezek szerint picit kettesben hagyja őket.
Elköszöntek egymástól, majd Adam a barátaival a város központja felé, míg Tony és Clau csendbe burkolózva a színháztól Tony autója felé távolodtak. Egyikük se tudta, hogy kezdje. Annyi mindent megígértek már egymásnak interneten, már szerelmet is vallottak a másiknak. Clau egy kicsit mérges volt Tonyra, hogy annyi időn keresztül nem jelentkezett, de mindez homályosulni látszott, mert végre itt volt mellette.
- Sajnálom!- Mondta Tony miután beültek az autóba. Még nem indította el a motort csak a kormányt megragadva nézett ki a z ablakon.
- Miért nem jelentkeztél?- Hosszú csönd követte Clau régen válaszra váró kérdését.
- Most sorolhatnám, hogy nagyon sok dolgom volt, hogy nem értem rá még egy SMS küldésnyi időre sem, de ez nem így van. – Clau szemében könnyek gyűltek össze. Ettől félt, hogy a férfi már nem akar tőle semmit. De akkor miért van itt?!- Be kell vallanom, hogy féltem! Még soha nem éreztem ilyesmit, és féltem, hogy mit fogsz gondolni, hogy nem leszek elég jó neked, ha végre találkozunk. – Tony Claura pillantott. Amint meglátta Clau kicsorduló könnycseppjeit félénken letörölte ujjaival, végig simított a lány selymesen puha arcán. Clau belehelyezte Arcát még inkább a férfi nagy tenyerébe.
- Nem hittem volna, hogy te is ilyen kétségekkel küzdesz. – Hunyta le szemeit Clau és próbálta kiélvezni Tonyi érintését. Biztonság. Boldogság. Szerelem. Ezek a szavak jutottak eszébe az érintés hatására.
- Nagyon röstellem magam, de itt vagyok, és itt is maradok Angliában. – Jelentette ki boldogan Tony, mire Clau szemei felpattantak és arcán hatalmas mosoly jelent meg.
Folyamatosan tartották a szemkontaktust, miközben arcuk lassan közeledett egymás felé, míg nem ajkaik édes táncba nem kezdtek egymással. A régóta visszafojtott vágyuk szenvedélyük, most mint a gejzír a föld alól tört a felszínre. Szenvedélyes csókjuk még vadabbá változott, majd egy levegővételnyi szünetben tekintetük találkozott, és egyből tudták, hogy mi a következő lépés. Tony indított. Clau mindvégig próbálta visszafogni magát, nehogy a végén egy tömegbalesetbe torkoljon a hazavezető út.
- Hozzád vagy hozzám? - kérdezte Tony, le nem véve az útról a szemét. Félt ha megpillantja a lányt, biztosan nem tud majd másra koncentrálni.
- Nálam ott van az anyám, meg lehet, hogy a pasija is.- Tony bólintott, majd a gázra taposva gyorsított, mert érezte, hogy a szorító érzés egyre kezd elhatalmasodni rajta.
Tony London külvárosában lakott egy igen szépen karbantartott, ikerházak egyikében. Amint megállt az autó, mind a ketten, mint űzött vadak a bokorból, úgy pattantak ki ők az autóból, hogy újra élvezhessék, a másik csókját, testének érintését. Tony megkerülte az autót, majd Claut felkapva érintette újra a mézédes ajkakat. Clau Tony nyakába kapaszkodva húzta magához egyre közelebb. Kisebb nagyobb nehézségek árán, de meglett a lakáskulcs és sikerült bejutniuk az ajtón. Hátuk mögött az ajtó hangos csapódással csukódott be. Tony letette Claut a földre, hogy minél egyszerűbben tudják egy mást megszabadítani ruháiktól. Szép lassan lekerült a kiskabát, a zakó, a cipő. Tony felkapta Claut és a hálószoba ágyra le is dobta. Clau fölé emelkedett, majd csókjukat megszakítva végig pillantottak a másikon. Pillantásuk szinte átégette a másik bőrét. Az a tűz mi lobogott benne biztosította mindkettejüket, hogy nem fogják megbánni. Ezután lassítottak tempójukon, szép lassan simogatták egymást. Clau feltérdelt Tonyval szembe és apró csókokkal hintette be tökéletes arcát. A férfi egy forró csók után áttért Clau nyakára. Ez volt a lány egyik gyengéje, a nyaka. Evvel a férfi teljes mértékben tisztában volt. Tony kisebb harapásokkal tüzelte fel még inkább a vágyat Claudiában, míg a lány gyengéd mozdulatokkal simította le a férfi válláról a hófehér inget, így Tony izmos felsőteste megmutatkozott a most kis törékenynek tűnő lányka előtt. A férfi szép lassan lehúzta róla a csipkés kisestélyit, majd végigdöntötte Claut az ágyon, hogy fölé kerülve vehesse birtokba domborulatait.
„ Ez a selymes bőr, az illat, már nagyon vártam…” Suttogta Tony Clau fülébe. Clau bőre a férfi leheletének hatására libabőrözött, és a szavak jól eső érzéssel töltötték el. Ahogy Tony végigcsókolta nyakát, kulcscsontját, majd a melltartó szélén végigsimítva egy ügyes kézmozdulattal kiszabadította kebleit. Egyre bizonyosabbá vált számára, hogy megfogta az Isten lábát, és örül, hogy Adam oly készségesen magukra hagyta őket. De most nem akart ezen gondolkodni többet, csak élvezni szeretné az adott pillanatot, ahogy Tony kebleit kényezteti, végigcsókolja, megízleli testének minden egyes nézetcentiméterét. Claudia megszakítva a szuszogások, hümmögéseket, nevetésben tőrt ki.
- Na, csak nem csiklandósak vagyunk?- nézett fel Tony, de előtte még egyszer végighúzta nyelvét Claudia köldökvonalában.
- De nagyon is! – lehet egy csókot Claudia Tony ajkaira, bocsánatkérés képpen, hogy megszakította az idillt.- Viszont ha nem baj akkor...- Fordított Claudia a helyzeten, így ő került Tony fölé.- én diktálnám egy kicsit a tempót. - Vigyorgott kacéran szerelmére.
Claudia sokkal hevesebb volt, sokkal jobban fűtötte a vágy, de ő se hagyott ki egyetlen egy apró részletet se. Lábait Tony két oldalán pihentette, így alkalma nyílott egy kis incselkedésre. Ölét Tonyhoz dörgölte miközben felsőtestét kóstolgatta végig. Tony apró sóhajtásokkal jelezte, hogy élvezi a helyzetet. Egy idő után már igen szorossá vált az alsónadrág, így újra gurultak egyet az ágyon.
- Játszadozunk, játszadozunk?!- Harapott Clau szájába. A lány csillogó szemmel mosolygott Tonyra. Egy forró csók után, Tony Claudia hasánál folytatta tovább küldetését. Fogával szép lassan lehúzta a finom csipkecsodát, miközben kezeivel a puha combokat simogatta. A kis csipke hang nélkül landolt a szőnyegen. Lassan apró csókokkal hintette be a szeméremdombot, majd a csiklóval foglalatoskodott. Clau amint megérezte Tony forró leheletét, halk sikkantás hagyta el száját, főleg a tökéletes kényeztetésnek köszönhetően. Claudia szíve már nagyon verte mellkasát, és közel volt, hogy elérje az első orgazmus, de mielőtt ez bekövetkezhetett volna felrántotta magához Tony, hogy egy vérpezsdítő csókban részesítse.
- Ha lehet...veled együtt szeretnék elmenni.- Kérte szuszogva Clau. Tony egy vad csók következtében merült el a forróságban. Mind a ketten felnyögtek, majd az eleinte lassú mozgás hatására, a nyögések, szuszogások, morgások, egyre hangosabbak lettek ezzel betöltve a kis legénylakás egészét. Többször is próbálták még nyújtani az élvezetet.
- Nem... bírom.... tovább...- nyögte elfúló hangon Claudia. A következő pillanatban kéjes sikítással és remegéssel érte el a csúcsot. Remegése oly hatással volt Tonyra, hogy pár lökés után ő is a fellegekben érezte magát. Tony Claudia vállába temette fejét és félig rajta feküdve próbálta lenyugtatni magát.
- Azt hiszem egy ideig nem fogok távol maradni tőled.- Lehelt egy csókot Claudia vállára Tony és kényelembe helyezte magát, hogy minél közelebb lehessen szerelméhez.
- Még jó, mert az tuti, hogy rajtad fogok lógni egy ideig.- Mosolyodott el Claudia.- És apropó, mindig is tudtam, hogy a jogászok jól bánnak a nyelvükkel, de hogy ennyire.- Harapta be alsó ajkát visszaidézve az elmúlt perceket.
- Nagyon hízelgő, de én is csak dicsérni tudom!- Könyökölt fel Tony Claudia feje mellett, hogy egy édes csókkal ajándékozza meg.
- És akkor még nem is mutattam meg mire vagyok képes....- Kacsintott Claudia kacéran. Majd egy jól irányzott lökéssel Tony fölé került, és a hajnalt egyéb tartalmas dolgokkal töltötték el.....
