Novella: Mindig van kiút.....

Sziasztok! Itt lenne gy kis novella, mivel még nincs meg a 8 komi ezért még nincs friss( Nagyon szépen köszönöm az eddigi komikat és üdv az új arcoknak! :D ), de remélem addig is ez tetszeni fog nektek. Remélem egy személynek különösen! :)  Várom erre is a komikat! :) Jó olvasást! xoxo GG

 

 Üdv, mindenkinek. Én lennék Chester Bennington. Most már sikeres befutott zenész, a Linkin park együttes énekes és gitárosaként. Viszont ez a csillogás, a rajongók hada, nem mindig volt így. A gyerekkorom az valami ocsmány, olyan szörnyűségek értek gyerekként, hogy néha csodálkozom rajta, hogy nem volt annyi eszem, hogy felakasszam magam.

  Szexuálisan zaklattak. Gondolhatjátok, hogy mit élhettem át. Áh, dehogy ilyet még elképzelni se lehet, és nem is akarom, hogy valóban belegondoljatok, vagy esetleg részetek legyen benne, nem csak nektek, hanem a szeretteiteknek se! Nem kívánok ilyen szörnyűséget senkinek. Szó szerint megjártam a poklot. Eleinte ezzel, majd, hogy az ember gyerekének ne legyen elcseszett kedve honnan várja a segítséget?! Hát, nem a pszichológustól, vagy a gyermekmegsegítő hülyeségektől. Persze, hogy a drog és az alkohol után nyúl. Legalább ilyenkor úgy éreztem, hogy boldog lehetek, ilyenkor elfeledkeztem minden rosszról, csak a tiszta üresség maradt. Majd mikor már tényleg semmi pénzem nem maradt elmentem dolgozni. De nem azért tettem mindezt, hogy kikaparjam magam a szarból, hanem, hogy még több „boldogságszérumot” szerezhessek. Szóval felvettem azt a gagyi BURGER KINGES sapit és kötényt és napi 12 órában sikáltam a szart a vécében. Hatalmas karriert lehet ebből csinálni. A wc bűzét megunva elkezdtem értelmesebb dologgal foglalkozni. Az életemben mindig nagy szerepet játszott a zene, de a Burger Kinges sikerpályámat feladva nagyobb hangsúlyt fektettem a zenélésre. A drogok és az alkohol, meg persze a napi 1-2 doboz cigi megmaradtak, mint legjobb barát. Ezeket az éveket lehet nevezni zenei pályám alapkövének. Naponta órákat zenéltem az utcán, majd rájöttem, hogy esténként drogozás és hasonló „jó” dolgok helyett a bárokban szórakozóhelyeken zenélni is lehet. Így kerültem bele a különféle bandákba.

   Nem tudom mi ösztönzött, de kezdtem kilábalni a pusztító életmódból. Talán a Linkin Parkba kerülésem miatt. Itt mindig biztonságban éreztem és érzem is magam a mai napig. Nem szabad elfelejtenem, hogy a fiúk is segítettek, akarva vagy akaratlanul is. A lényeg, hogy végre tiszta életet élek, nem fekszem holtrészegen minden este az árokban, nem vagyok már belőve több mint 4 éve. De, hogy az ember meghalljon valamiben, a cigi, mint káros szenvedély megmaradt.

-         Chester told le a feneked most azonnal!- kiáltotta Mike. Ő a Linkin Park egyik alapítója. Főleg miatta vettek be a bandába. Úgyhogy, egész életemre hálás lehetek neki.

-         Megyek már, ne ordibálj, mert kiszakad a dobhártyám!- ordítottam vissza, miközben a párnát a fejemre húztam. Nem sikerült még rendesen kialudnom magam, mivel tegnap este nagykoncertet adtunk, és ma meg a stúdióba vonulunk. Úgyhogy vége a hawaiinak dolgozni kéne. Még adtam magamnak 2 percet, hogy összeszedhessem magam.

-         Chester, ha most nem kelsz fel, akkor a szokásos módszerhez folyamodunk!- fenyegetett Mike már az ágyam végében állva. Erre a szemem kipattant, és mint a villám ugrottam ki az ágyból. Nem kell nekem az a szokásos módszer. Elég, ha havonta egyszer áztatják el az ágyam, mert nem bírok kikászálódni az ágyból. Nem tudom kinek a hülye ötlete volt a bandában, hogy ha valaki nem bír felkelni, akkor egy nagy vödör hideg vízzel nyakon öntik. Na, de mindegy is, most megúsztam.

-         Kapok még annyi időt, hogy letusoljak? És egy kávé is belefér még ugye?!- kérdeztem Mike-tól, miközben bevonultam a fürdőbe.

-         Csak zuhany, max útközben iszunk egy kávét, de már így is késésben vagyunk!-kiáltotta még miközben ő lefelé ment, én meg már a zuhany alatt álltam.

  A stúdiófelvétel egész jól sikerült, rövid idő leforgása alatt sikerült felvennünk 4 számot. Éppen az új gyermekünkön munkálkodunk, mert hamarosan szeretnénk egy világkörüli turnét. Talán jövőre, vagy 2 év múlva. Még kétséges az időpont.

  Kissé nyúzottan mégis örömmel a szívemben lépdeltem kifelé a napfényre. Zenélés után mindig megnyugszik a lelkem és a boldogság teljes mértékben elönti a testemet. Ma estére meg vagyunk hívva egy klubba, az esti koncert után valami after party szerűt hoznak nekünk össze. Az a baj, hogy ilyenkor jobban felöntök a garatra, és mivel szex mániákus is vagyok, történnek még egyéb dolgok az éjszaka folyamán, amire általában másnap már nem is emlékszem. Nagyon szégyellem magam, hogy ilyen életmódot folytatok. Szeretnék ezen változtatni, de nem nagyon megy. A káromkodást már valamilyen szinten visszavettem, gondolom már feltűnt, hogy nem minden második szavam valami csúnya szó. Mobilom csörögni kezdett. A kijelzőn Rob, a Linkin Park dobosa és egyben nagyon jó barátom neve jelent meg. 

-         Ches hol a francba vagy?! Hamarosan indulunk a koncertre. – ránéztem az órámra és ráeszméltem, hogy nagyon elgondolkoztam miközben elkezdtem sétálni LA-ben.

-         Ó a jó büdös francba. Bocs Rob, de elgondolkodtam, és konkrétan azt se tudom, hol vagyok. – néztem körbe hátha meglátok egy utcatáblát vagy valami ismerős éttermet. Sikerült kiszúrnom az egyik klubbot ahol anno még buliztunk.

-         Tudod mit?! Elmegyek érted, szóval maradj ott és ne menj sehova. – komolyan mintha valami dedós lennék. Ott dekkoltam az út szélén, és a naplementét figyeltem. Pár rajongó odajött autógrammot kérni és fényképezkedni. Készségesen aláírtam mindent, amit az orrom alá dugtak és mosolyogtam a kamerába. Mikor Rob megjött őt is elkapták, majd angolosan távoztunk.

-         Kösz haver. – csaptam Rob vállára befelé menet a házba.

-         Igazán nincs mit, csak könyörgöm, hogy kapard össze magad, és egy kis életet lehelj magadba! Van valami baj? Mert ha van, nekem elmondhatod!- lerendeztem Robot, hogy ne aggodalmaskodjon, mint egy tyúkanyó, nincs semmi bajom, evvel egyben lezártnak tekintettem a témát, és elvonultam készülődni.

-         Ches –kopogtatott be Mike az ajtón- Kellan hívott, hogy majd szeretné bemutatni a bandának a menyasszonyát, és a barátnőit.

-         Oké, és miért olyan fontos ez nekem?!- szóltam ki flegmán.

-         Ez számodra egyáltalán nem fontos, csak gondoltam szólok, hogy az egyik legjobb haverunk asszonyostul megjelenik. – Mike is ugyan olyan hangnemben válaszolt.

A koncert helyszíne már tömve volt a rajongókkal, plakátjaikkal, felszerelkezve tollal és papírral. Körülbelül 500 autógramm után bevonulhattunk a kulisszák mögé, hogy felkészülhessünk a nagy bulira. A koncert valami fantasztikus volt. Ez így hülyén hangozhat nektek, de én is ugyanúgy élvezem a bulit, mint a közönség, én is ugyanúgy tombolok. Lehet, hogy kicsit skizofrén vagyok. A két és félórásra sikeredet koncert után vigyorgó fejjel mentünk át a party helyszínére, ahol Kellan vigyorgó fejét láttuk meg legelőször. Szorosan ölelte valószínűleg kedvesét, aki így messziről is nagyon szemrevaló teremtés volt.

            - Haver!- fogtunk kezet Kellannel, majd megöleltük egymást.

            - Srácok!, Fantasztikus koncertet hoztatok össze, megint! Had mutassam be a menyasszonykámat, aki hamarosan már a feleségem lesz. - vonta magához még közelebb Kell, majd egy puszit lehet a fejére. Jó volt látni azt a csillogást, a vágyódást, a hatalmas szerelmet a szemében, mikor ránézett erre a teremtésre.

            - Sziasztok Kriszti vagyok!- fogott velünk kezet. Majd sorra bemutatta a barátnőit, akik Magyarországról érkeztek az esküvőre. Mindegyikőjükkel kezet fogtam és egy puszi is dukált az elbűvölő hölgyeknek.

  Hihetetlen, hogy egy apró, puha kéz érintése, milyen érzéseket válthat ki az emberből. Mikor megfogtam ennek a tündérnek a kezét, elöntött a melegség, a nyugalom, és a szemei, azok az igéző vadmacska szemek. Látszik benne a vadság, a huncutság.

-         Szia Eny vagyok!- mutatkozott be. Még a neve is olyan gyönyörű, mint ő maga. Azt hiszem totálisan belezúgtam ebbe a tündérbe, pedig nem hiszek ezekben a marhaságokban, hogy szerelem első látásra, és főleg , mi az, hogy szerelem?!

-         Helló szépségem, Chester  Bennington vagyok!- mutatkoztam be én is, miután sikerült észhez térnem. Erre Eny elkezdett nevetni, mire én kérdőn néztem rá.

-         Tudom ki vagy! Nagy LP rajongók vagyunk. - mutatott körbe a társaságon, és a medáljára bökött. Hülyén éreztem magam, ettől a jelenettől, pedig nem szoktam ilyen beszari lenni.

-         Nem akarsz inni valamit?- invitáltam meg ezt az elbővülő teremtést, aki teljes mértékben lekötötte a figyelmem.

   Innentől kezdve sajátítottam ki magamnak Eny-t, mármint az este folyamán csak és kizárólag rá koncentráltam és csak vele beszélgettem. Teljesen megnyíltam neki. Apróbb vonalakban beszéltem neki a gyerekkoromról, az életemről, hogy miért szeretek zenélni. Nagyon sok mindent tudtam meg róla. Mint ahogy már a szemén is látszott, nagyon rafinált egy csaj. Sokat hülyéskedtünk, csipkelődtünk és felkértem táncolni is. Utólag kiderült, hogy hobbiból táncol, szóval nagyon hatásosan tekergette a csípőjét jobbra, balra. Tényleg nem akárhogyan. Nagyon felizgatott és még jobban elcsavarta a fejem. Legszívesebben azonnal ágyba cipeltem volna, de megállt parancsoltam magamnak. Sokkal fontosabb lett számomra ez a lány pár óra alatt mintsem azonnal lefektessem. Inkább szenvedek. Úgy érzem ez egy olyan lehetőség lehet, amit nem szabad elszalasztanom és a legfontosabb elrontanom. Az este túl hamar eltelt. Szomorú voltam, hogy elmegy, de megnyugtatott.

-         Remélem, még találkozunk. Nagyon jól éreztem magam veled. – mosolygott rám szédítően és kaptam egy puszit az arcomra búcsúzóul.

-         És én még mennyire remélem. Mondjuk, holnap mit csinálsz?- azért mégis bepróbálkozom, hátha nátha.

-         Hát elvileg esküvő előtti hercehurca van, de bármi lehetséges, lehet, hogy akad egy kis szabadidőm. – mondta vigyorogva Eny.

-         Akkor megadod a számod, hogy ha úgy van, akkor, fel tudlak hívni és megbeszélhetjük, hogy mit csináljunk. - kezdtem el hirtelen magyarázkodni, de hogy minek?!

-         Inkább te add meg, mert ha végeztem evvel az esküvői cuccal felhívlak, mert ne agy Isten, Kriszti még kiakadna. – hangzott fel újra csilingelő nevetése. Megadtam neki a számomat, majd egy puszit leheltem arcára, ami egy picit közel sikeredet, kívánatos ajkaihoz.

  Éreztem, hogy többet és többet akarok. Átölelni, csókolni, mindvégig magam mellet tudni, de nem szeretném elveszíteni, mert ismerem magam. Hiába léptem a javulás, a változás útjára, még mindig követhetek el hibákat. Na, jó ki nem?! Senki se tökéletes. A többiek is elköszöntek tőlünk. Enyt figyeltem egész végig, ahogy szinte repülve azokon a gyilkos tűsarkakon kilibben a teremből. Egyből hülye kérdések kezdtek kavarogni a fejemben.

  Lehet, hogy nagy barom vagyok, és totál idiótának tűnhetek a szemében, lehet, hogy nem is tetszem neki?! Vajon érzi azt a bizsergést, mikor testünk összeér?! Talán van nála esélyem, legalábbis remélem. De az is benne lehet a pakliban, hogy csak azért van velem, mert így akar „híres” lenni, közelebb férkőzni a bandához, lehet, hogy kihasználna?! - Na jó Chester most azonnal hagyd abba a nyafogást, ez nem vall egy 27 éves férfire! Eddig túlélted az élet minden mocskát, ha ez nem jön össze, akkor sincs minden veszve.- kezdtem el beszélgetni magammal. - Ez mekkora marhaság, még hogy nincs veszve?!  Talán egy fél napja ismerem még csak, és már most el tudnám vele képzelni az életem.

Még mindig az ajtóirányába néztem ahol ez a bájos tündér eltűnt.

-         Na mi van haver?! Csak nem bekaptad a legyet, csak nem szerelmesek vagyunk?! – csapot hátba Rob és Mike.

-         Jaj hagyjatok már, nem vagyok szerelmes! Még csak most ismertem meg, és különben is lehet, hogy csak kihasználna.

-         Te mekkora hülye vagy! Eny tutira nem ilyen! Csak játszik veled, azt akarja, hogy megküzdj érte és igaza is van. – szólott a bölcs Mike apó.

-         Igaza van…- motyogtam a bajszom alatt.

Nem sokkal később mi is hazamentünk. Bedőltem az ágyba és amint lecsuktam a szemem megjelent Eny. Úgy látszik, nagyon mély nyomott, hagyott bennem, egyszerűen nem bírom kiverni őt a fejemből. Még az álmom is róla szólt. Álmomban már hivatalosan is együtt voltunk. Éppen az 1 éves évfordulónkat ünnepeltük egy étteremben. A nevetése ugyan olyan volt, mint a partyn, és ugyan olyan gyönyörű is volt, vagy talán szebb.         

-         Szeretlek Chester!- hagyta el kívánatos ajkait a világ legszebb szava.

-         Én imádlak édesem!- nyomtam egy lágy csókot mézédes ajkaira, és a kezem is elindult a miniruha szegélye irányába. Már majdnem sikerült befurakodnom a ruha alá mikor kedvesem megszólalt.

-         Drágám, ha nem bánod akkor a desszertet inkább máshol és máshogy fogyasztanám el, szóval fizessünk. – nekem se kellett több, fizettünk és már ültünk is be az autóba.

    Egy emeletes ház előtt álltunk meg, majd a liftig futva tettük meg az utat. A liftben egyből egymásnak estünk. Ott csókoltuk a másikat ahol bírtuk. Mikor felértünk még mindig vadult csókoltuk egymást. Eny-t felkapva vittem be a lakásba. Az ajtó becsukódott és már repültek is lefelé a ruhák. Enyt a falnak préseltem és lábait derekam köré helyeztem. Mivel még a fehérnemű rajta volt előbb azt távolítottam el róla nagyon lassan. Először a melltartó pántját simogattam le róla, majd miután keblei szabadon rendelkezésemre álltak, kezdtem el a kényeztetését. Időközben bevetődtünk a hálóba az ágyra. Így legalább nagyobb rálátásom volt, gyönyörű testére. Pár másodpercig csodálhattam csak, mert Eny lerántott magához és vadul, szenvedélyesen csókolni kezdett majd átvette az irányítást. Végig nyalta néha harapdálta testem minden porcikáját. Mit ne mondjak, a csaj érti a dolgát, mert iszonyatosan beindított. A zászlórúd már fájdalmasan egyenesedett még mindig a boxer alatt. A vágy csak úgy tombolt az ereimben. Most én vettem át az irányítást, és műveltem szerelmemmel hasonlóan kínzó dolgokat. Lassan lehúztam róla a már teljesen átnedvesedett szexi csipkét, majd nekiláttam combja feltérképezésének. Néha leheletemmel „érintettem” szeméremajkait, amitől kéjes sóhajok hagyták el száját. Imádtam hallgatni ezeket a sóhajokat, nyögéseket. Megkönyörülve rajta, kezdtem el szívogatni csiklóját, majd a forróságába is belemerült két ujjam. Változó tempóban hajtottam a csúcs felé. Miután elérte a mennyországot, remegése csillapult, újból ő lett a főnök. Nagyon ügyes munkálatokkal engem is a csúcsokra repített. Miután még jobban fellángolt a kialudhatatlan tűz …

-         Chester kellj már fel az istenért. Már vagy harmadszorra csörög a telefonnod!- dobott fejbe Rob a mobilommal. Felültem miközben a fejemet simogattam és szitkozódtam, hogy egy ilyen álmot képes volt ilyen kegyetlenül megszakítani. Azt viszont tudom, hogy még bosszút állok ezért.

 Megnéztem a mobilom. Valóban 3 nem fogadott hívás egy számtól. Visszahívtam és reménykedtem, hogy talán Eny volt az, aki keresett, mert akkor elgondolkodom rajta, hogy megbocsássak-e Robnak.  Csörög, csörög. Foglaltat jelez. Félre dobtam a mobilomat és megpróbáltam felidézni az álmot, folytatni akartam onnan ahol Rob megszakította. Újra elkezdett csörögni a kis kütyü. Azonnal felkaptam.

-         Jó reggelt Csipkejózsika!- mondta a telefonba csilingelő hangján.

-         Neked is szép jó reggelt, vagyis napot!- köszöntem neki nevetve. – Ki aludtad magad?

-         Hát, nem akarok panaszkodni, de nem sokat aludtam. De már bennem van 2 csésze kávé és most kaptam egy kis szünetet Krisztitől. Mit gondolsz, el tudsz jönni a Cafe Mariposaba úgy, fél óra múlva? – azonnal rávágtam egy igent és már öltöztem is.

  20 perc múlva már le is parkoltam. Megláttam Eny-t egy barnás miniruhában és egy „életveszélyes” magas sarkúban.

            - Gyors voltál. - mondta miközben kaptam tőle két puszit.

            - Muszáj volt sietnem. Gyönyörű vagy. - néztem végig rajta szemérmetlenül csillogó szemekkel. Picit elpirult, majd kérdezte, hogy bent vagy kint üljünk le. Megszavaztuk, hogy kint kellemesebb. A pincér felvette a rendelésünket. Szép lassan elkortyoltuk az extra nagy kávét és beszélgettünk.

            - Nincs kedved egy fagyihoz?- kérdeztem miközben az étlapot bogarásztam.

            - De szívesen elnyalnék egyet, viszont ha nem baj, akkor inkább tölcséreset együnk és sétálhatnánk egyet. - kifizettünk mindent és fagyival a kezünkben indultunk meg a park felé.   

  Mégse volt jó ötlet a fagyi. Ahogy ajkai a jéghideg ízes csodát érintették, ahogy nyelve játszadozott, nagyon elterelte a figyelmemet. Észrevette, hogy figyelem. Becsukta a nyitva maradt számat, kuncogott egyet majd tovább nyalta a fagyit. Sikerült észhez térnem, így értelmes beszélgetést folytatni tudtuk. Kiderült, hogy szeretne modelkedni, és lehetséges, hogy itt marad LA-ben, hogy szerencsét próbáljon. Ettől a kijelentéstől a szívem csak úgy szárnyalt, hihetetlen boldoggá tett. Megettük a fagyiainkat, és feltűnt, hogy Eny ajkától nem messze maradt még egy kis citrom fagyi. Nagy merészségre szántam el magam. Odahajoltam hozzá és lecsókoltam róla. Meglepődött, magyarázkodni akartam, ekkor viszont ő okozott nekem meglepetést. Megcsókolt. Szívem gyorsan kalapált, gyomrom apróra zsugorodott. Ahogy mézédes ajkai az enyémekkel találkozott valami felemelő érzés volt. Erre vártam már egy jó ideje, pontosabban ezekre az érzésekre, a megnyugvásra, a boldogságra, és talán a szeretetre. Ezt még nem jelenteném ki olyan magabiztosan, de érzek valami különöset, amihez eddig még nem volt szerencsém érezni. Szabad utat kértem, hogy még közelebb kerülhessek hozzá, ha máshogy nem is még, nyelvemmel férkőztem be ajkai közé. Hosszú időn keresztül faltuk egymást. Mikor levegőhiány miatt leszakadtunk egymástól, nekidöntöttem homlokom homlokához, majd szemeibe nézve, még nagyon boldogság fogott el. Azok a csodálatos barna szemek csak úgy csillogtak, ajka mosolyra húzódott, édes kis gödröcskéi megjelentek arcán. Ezzel az alkalommal, evvel a fagyizással kezdődött el minden. Egyre jobban egymásba habarodtunk. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz, és kellemesen csalódtam benne. A fiúknak tényleg igazuk volt.

  Úgy éreztem, hogy végre révbe értem, boldog vagyok, sikeres és nem utolsó sorban egy tökéletes lány kel fel reggelente, és hajtja nyugovóra fejét az én párnámra, az én ágyamban, mellettem. Igen valóban Eny az esküvő után itt maradt velem LA-ben és megpróbálkozik a modelkedéssel. Ha Isten is úgy akarja, akkor az álmom valóra válik, és 8 hónap múlva megünnepelhetjük az 1 éves évfordulónkat, talán még esküvőre is sor kerülhet, de ez a jövő zenéje…