Novella: Egy álom valóra válik... vagy A rajongó

Sziasztok édeseim! Le járt a szavazás, és a történet plusz novella nyert! Ezért meghoztam nektek egy novellát amit egy nagyon kedves lánynak ajánlanék! <3<3 :) Remélem tetszik! Ide is kommentelhettek, de nincs komihatár! :) A történethez még 3 komi kell és jön a friss! :) amint meg van a 8 már fel is rakom! :) Puszilok mindenkit! GG

Tavasz volt. A fák éppen virágokba borulva pompáztak, a madarak énekeikkel töltötték be a teret és tették boldogabbá a napomat. Ilyenkor tavasszal mindig szakítok időt arra, hogy kiüljek az udvarra a gyönyörű napsütésbe és engedem, hogy megrohamozzanak az emlékek, főleg a két évvel ezelőtt történt emlékek. Két évvel ezelőtt, ugyanezen a napon…

 

-Krisztiiiiiii…..Hol vagy már? El fogunk késni!- kiáltottam a barátnőmnek, aki most nálam alszik pár héten keresztül. Krisztivel még a neten ismerkedtem meg, már nem is tudom mikor. Mind a ketten hatalmas Twilight fanok vagyunk, ez hozott minket össze, és persze még nagyon sok emberrel is. Ezek közé az emberek közé sorolnám még Biát, Dorcsit, Enit, Hannát, Maryt, Sziszit és Vivet. Az év során a többiekkel, úgy hogy a banda összes tagja együtt legyen, többször is összeültünk, welneseltünk, vagy csak együtt táboroztunk pár napig. Sajnos az egyetemi vizsgák vagy a munka miatt nekik most nem jött össze, hogy elmenjünk valahová, közösen.  Így ezen a tavaszon Krisztivel voltam. Sajnáltam, hogy a többiek nem lehetnek itt, de örültem, hogy legalább Kriszti el tudott jönni.

  Ott álltam a lépcső aljában és még mind drága barátnémat vártam.

-         Mi tart ennyi ideig? Nem az esküvődre készülsz!- kiáltottam fel újból. Ekkor megjelent a lépcső tetején és puffogva elindult lefelé.

-         Csak, hogy tudd, soha se lehet biztos az ember. Lehet, hogy álmaim hercegével futok össze az utcán és nem ismer meg, mert nyúzott a fejem és úgy nézek ki, mint egy bányarém. – mondta még mindig sértetten.

-         Na már, ennyire nem kellene bevágni a durcást, csak vicceltem és nem tudom mekkora az esély arra, hogy álmaid hercege azaz Kellan Lutz szembejöjjön veled az utcán, itt Magyarországon. – mikor kimondtam azt a bizonyos nevet láttam, hogy az állarc megenyhül és szemei felcsillannak. – Na, drága el ne olvadj itt nekem! – böktem oldalba, mire észhez tért és újból felvette a durcás, megsértett maszkot.

  Végre elindultunk kifelé az ajtón, néma csendben. Ha azt akarom, hogy ne, mint egy gyászmenet menjünk bulizni akkor elő, kell vennem a szokásos hülyeségeimet, és ki kell engesztelnem. Szerencsére ez a néma csend Kriszti részéről nem tartott olyan sokáig. Kellan megint győzött. Ha elmesélek neki valamit erről a számára, félistenről, mindig sikerül feldobnom a napját. Az autóban már csicsergett, mint egy kis madár és teljesen fellelkesedett.

  Ma estére egy bulit terveztem be, itt Budapesten. Az egyik haveromnak volt ma a születésnapja. Egy bárt üzemeltet a Duna parton. Elég puccos. Általában minden sztár ide jár szórakozni, és persze mióta megismertem Ericket az egyetemen, azóta én is és a barátaim is hivatalosak vagyunk. Annyira jó érzés mikor a kígyózó sorok mellet, mint VIP személy csak úgy besurranhatsz az épületbe. Régi ismerősként üdvözöltük Mike-ot.

            - Ácsi csajok! Csak ne olyan hevesen. Ingyen csak úgy nem mehettek be! – mondta szigorúan, miközben próbálta elrejteni mosolyát. Már tudtuk, hogy mit kell tennünk. Mind a ketten adtunk neki egy puszit és egyből szabaddá vált az út. Még hallottam amint a sorból kikiabál valaki, hogy én meg is csókollak, ha beengedsz. Ezen egy jót nevettem.

   Bent már javában táncoltak az emberek. A fények valami fantasztikusak voltak, és az egész helyiség át lett rendezve, mióta legutoljára itt jártam. Erick keresésére indultunk, mivel szerinte a munka nem állhat meg, ezért a születésnapját is ebben a pubban ünnepelte, avval a különbséggel, hogy a számára fontos személyeknek külön, elzárt termet tartott fent.

  Az ajándékokkal, amit szerencsére már előtte az autóba raktam, hogy véletlenül se felejtsük el, vonultunk át a „VIP” terembe.  A termem tele volt ismerős arcokkal, főleg, hogy a fele ismert ember volt. A bárpultnál megtaláltuk Ericket. Éppen a koktélkeverési tudását fitogtatta.

-         Csapos egy pinakoladat, ha kérhetném. - intettem Ericknek, aki mikor meglátott minket hatalmas mosoly terült szét az arcán. 

-         Én egy Cosmopolitant kérnék- mondta Kriszti miközben mellém ült a bárszékre.

-         Pillanat tündérkéim!- gyorsan adott nekünk egy puszit, majd nekilátott a piák kikeveréséhez

-         Mi az, hogy még a szülinapodon is bártenderkedsz? – kérdeztem miután elénk tolta a gyönyörű koktél kreálmányokat.

-         A barátaimnak mindent, tudhatnád már jól!- kacsintott egyet. Nagy unszolásra visszaadta a helyet az alkalmazottjának és együtt egy nyugisabb asztalhoz költöztünk. Átadtuk neki az ajándékainkat, majd jöhetett a csajos pletykálás.

-         Meséljetek bébikéim, mizujság veletek? Olyan régen találkoztunk! Többiek merre lófrálnak? És mi van a pasikkal? – zúdította ránk a kérdéseket.

-         No pasi, csak a munka. – húzta el a száját, majd egy nagyot kortyolt a színes alkoholcsodából.

   Emlékszem még régen mindig azt mondta, hogy neki nem kell pasi, hogy csak a nyakán lenne. De, én meg a folyamatos „pasit akarok”, túlteng a romantika őrületemmel sikerült megfertőznöm. Vagyis addig jutottunk a pasi dologban, hogy már megnézi őket, és egyért, akit már említettem, egy elérhetetlenért rajong. Nagy álma, hogy megismerhesse ezt a hatalmas, szeretnivaló, izomban nincs hiány, látszólag csupa szív, poénos embert.

-         Na és te, hogy állsz velük? Mizujs nálad e téren? A munka látom, gőz erővel folyik.- kérdeztem, miután úgy éreztem engem is eléggé kiveséztünk. Elég kellemetlen nekem erről beszélnem, mivel eddig Erick az egyetlen pasi az életemben és ő is tabu.

-         Hát nálam sincs még igazán semmi. De majd meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok. - egyszerre kaptuk fel a fejünket Krisztivel és kezdtük beindulni a „pletykára”. Nem kellet sokáig rágnunk Erick fülét mire elmondta, hogy ki is az az illető, aki per pillanat megédesíti a napjait. Meg is érdemli, hogy boldog legyen, és remélem, nem használják ki megint. – Jaj csajócák, nem találjátok ki, ki jön titokban Magyarországra. Nem teljesen titokban, oké egyáltalán nem titokban.- húzta egyre jobban agyunkat Erick.

-         Mond már ki, hogy ki az!- mondtuk egyszerre könyörgő szemekkel.

-         Robert Pattinson - mindketten sikításban törtünk ki.

-         Nyugi csajok, halkabban, még szeretnék hallani. - csitított minket Erick. – és még különben se fejeztem be. Még jön vele valaki, vagy valakik, azt nem sikerült megtudnom, hányan jönnek pontosan. - láttam, felcsillanni Kriszti szemében a reményt, mert ha Rob akkor van rá remény, hogy talán az ő hatalmas kedvence is megjelenhet.

-         Mond mond mond, hogy kik jönnek, ugye ő is jön, mond, hogy jön, légyszi légyszí! – kezdett el Kriszti „könyörögni”. Erick megfogta a kezét a szemébe nézett.

-         Drágám, fogalmam sincs, hogy ki jön vele, de azt tudom, hogy hol fognak bulizni. – Erick magára mutatott. Hol máshol bulizhatnának, önfeledten a hírességek?! mindannyian egyre lelkesebbek voltunk, és már alig vártuk, hogy megjöjjenek.

  Kriszti egész este erről beszélt, mi lenne, ha megjelenne, és akkor, hogy ő tuti szívrohamot kapna, ha meglátná és így tovább. Annyira ó volt látni ezt a hatalmas lelkesedést, persze én is nagyon izgatott voltam, mert nem mindennap jön a mi kis országunkba Rob. Már csak 2 nap volt az érkezésükig. Erick gőzerővel szervezkedett, amiből mi is kivettük a részünket. Még arra is szakítottunk időt, hogy Krisztivel vásárolni menjünk. Megvettük a legtökéletesebb ruhákat, és cipő is dukált a ruha mellé.

  Pontban 14 órakkor, pénteken landolt a gép Ferihegyen.

Kriszti szemszög:

 Azt hiszem, menten felgyulladok. Annyira izgatott, vagyok, talán van esély arra, hogy végre találkozhassak avval a személlyel, akiért jó pár éve rajongok. Már a szállodájukban vannak, és kb este 9 körül vagy 9 után be is futnak a klubba. Gigivel éppen készülődtünk mikor Erick beállított.

-         Helló galambocskáim! Na, izgatottak vagytok? – csapta össze a tenyerét Erick.

-         Kellőképpen! - vonultam át a szobán egy törölközőben a ruhám után kutatva.

  Gigi szokás szerint már majdnem kész volt és megint rám kell majd várni. Kíváncsi vagyok, hogy mit fognak szólni a srácok, plusz csajok (talán) a helyhez, az egész légkörhöz, hogy végre bulizhatnak egy jót úgy, mint a normális, átlagemberek.

-         Kész vagyok!- kiáltottam el magam, most én a lépcső aljából. Gigi éppen a fülbevalóját rakta be.

-         Erick, máskor is lehetne valami ilyesmi program?! Mert Kriszti előbb kész lett, mint én!- mindannyian nevettünk ezen a kivételes eseten, de hát nem tehetek róla, hogy hajt a kíváncsiság!  

-         Ne poénkogy annyit! Inkább pakold be a fülbevalóidat és irány a klubb!- kezdtem el táncolni a lépcső aljában, amihez Erick is csatlakozott. Ilyen vidám hangulatban mentünk a szórakozóhelyre.

 Már vagy fél tíz is elmúlt és még mindig nem láttam a hírességeket, azaz helyesbítek a mai géppel érkezőket. A klubb tele volt mind külföldi mind hazai sztárokkal. De ez nem újdonság. Gigi lelépett valamerre így egyedül üldögélve iszogattam a bárpultnál, mikor valaki belém jött. A szívem egyre hevesebben kezdett verni, és mikor megfordultam… nem az állt ott, akire számítottam. Kedvetlenül, és már reményvesztetten fordultam vissza a koktélomhoz. A csapos srác is kiszúrta, hogy nem vagyok valami jó formában és egész végig azon törte magát, hogy felvidítson. Már majdnem megittam a koktélomat, amikor valaki kért nekem még egy kört.

-         Kérnék a hölgynek még egy ilyen fura löttyöt, és magamnak egy sört, kezdésnek, tette még hozzá halkabban. – mikor megpillantottam ott állt ő, és mellette Gigi.

-         Kriszti had mutassam be neked Kellan Lutzot, Kell ő lenne Kriszti akiről meséltem. – annyira meglepődtem, hogy még csipkelődni is elfelejtettem. Kell kacsintott egyet és elém tolta a koktélomat. Megköszöntem és próbáltam összeszedni magam kisebb nagyobb sikerrel.

-         Na én itt hagylak benneteket, beszélgessetek.- veregette meg Gigi a vállunkat én meg segítség kérő jeleket küldtem felé. Ezzel mit sem törődve otthagyott evvel a ……elolvadok. Bárgyún vigyorogtam, Kellre. Nem tudom, hogy mit kell csinálni vagy mondani. Végülis Kellan oldotta fel a hangulatot és kezdett el velem beszélgetni, egész estét átbeszélgettük, és megbeszéltük, hogy holnap elvisszük őket várost nézni. Időközben ez is kiderült, hogy Rob és Kris na meg persze Tom is itt van.

   Annyira boldog voltam, és a vérem csak úgy száguldott az ereimben,  a szívem a bordámat verte. Olyan sok mindent megtudtam róla. Ilyenről még álmodni se mertem. Ez nem igaz, de a mai este valami fantasztikus volt.  A felhőkben éreztem magam. A legmeglepőbb az volt az egészben, hogy nem színészként hírességként tekintettem rá, hanem egy egyszerű srácként az utcánkból. Egy kerek hétig vendégeskedtek kishazánkban. Ez idő alatt annyira összebarátkoztunk, hogy mikor kikísértük őket a reptérre, nem bírtam ki, hogy ne sírjak. Egész végig törölgettem a szemem. Kell meg végig ölelgetett, hogy ne sírjak, mert még találkozni fogunk ebben, teljes mértékben biztos. Az a baj, hogy én ebben tényleg nem tudtam, hinni. Miért akarna velem találkozni, egy híresség ezután is? Mikor már bemondták, hogy szálljanak fel az utasok a Londonba tartó gépre Kell még egyszer szorosan megölelt megköszönte a fantasztikus hetet és adott két puszit az arcomra, evvel lecsókolva a két kigördülő könnycseppet. Mindenkitől elköszöntek, Rob és Kris meg Tom is megöleltek.

-         Rugdosni fogom, hogy írjon e-mailt, vagy hívjon fel. - súgta Rob a fülembe nyugtatólag. Ezen egy kicsit mosolyogtam.

    Kell még egyszer utoljára megölelt és a cuccait felkapva elindultak befelé. Még visszanézett és integetett, majd eltűnt a szemem elől. Gigi és Erick simogatták a hátamat közben. Szomorúan ballagtam kifelé a reptérről, és vágódtam be a kocsiba. Éppen hogy leért a fenekem az ülésre megszólalt a mobilom. Egy sms ismeretlen szám, vagyis nincs a telefonkönyvben. Megnyitottam és a kedvem 180 fokos fordulatot vett.

„Helló Drága! Remélem már nem vagy elkámpicsorodva!

                                                                      Puszil, Ölel Kell”

Ezek után már vigyorogtam és sikongattam, mint egy tinédzser…

Gigi szemszög:

Ettől a héttől, naptól, sms-től kezdve Krisztinek az élete fenekestül felfordult. Egyre többet repült kontinensről kontinensre. A telefon számlája is csak úgy nőtt…

   Hát igen ezekre a szép emlékekre gondolok vissza ilyenkor tavasszal.

   Fellapoztam a kedvenc újságomat és egy hatalmas hír fogadott. Kellan Lutz megnősül. Azt kell, hogy mondjam számomra ez nem nagy hír, mert a tegnapelőtti postával megérkezett a meghívóm…..