Novella: A változás útján avagy a nőcsábászt eltalálta Cupido nyila...

Sziasztok! Itt lenne a következő Novella!:) Picit elkapkodtam, de remélem azért sikerült leírnom azt amit akartam, érthetően! Nem tépem a szám, majd ti eldöntitek! Jó olvasást!  xoxo GiGi

El tudnátok képzelni, hogy egy nagy nőcsábász, olyan, akinek az ágyában fekszik valaki, vagy esetleg Ő az, aki mindig más ágyában fekszik minden este?! Hát én nem! Ha nekem ezt mondták volna 2 évvel ezelőtt szemberöhögtem volna és meghívtam volna a fószert egy körre, ezért a jó viccért. De most tényleg más a helyzet. Komolyan mondom és nem ér kiröhögni Tom bácsit, mert ez halálosan komoly! Halálosan beleszerettem egy anyukába….

Na, jó most tessék, félretenni az egyéb megjegyzéseket, és egyesek mossák meg az agyukat, mert annyira piszkos a fantáziájuk most hirtelenjében, mint…..mint….nekem.

Szóval az egész egy szép átlagos reggelen kezdődött…..

Süt a nap már megint az a jó, édes anyukáját, hogy nem tudták behúzni a függönyt már megint! Szitkozódtam magamban, miközben a szememet próbáltam eltakarni az ablakon betűző naptól. Nem kellemes az erős fény, ha az illető nem mellesleg másnap annyira berúgott, hogy nem emlékszik semmire, és ma pedig olyan macskajaj gyötri, hogy csak, na. Valaki mocorog, és nyögdécsel. Tudomásom szerint, ébren vagyok és ez nem az én hangom, szóval…. Gyorsan megfordultam, pontosabban átdobtam magam a másik oldalamra, ekkor megpróbálkoztam egy hunyorgással. Bingó. Egy gyönyörű csaj fekszik az ágyamban, vagy én az övében, lényegtelen. Hunyorogva körbepillantottam a szobán, ekkor tűnt föl egy nem oda illő paca. Ebből a pacából morgás tőrt elő, a szemeim kipattantak és a csaj is hirtelen felült mellettem. Mikor megláttam teljes mivoltában azt a nagydarab, leszögezem nincs semmi bajom azokkal az emberekkel akik, túlsúlyosak, mert nagyon kedvesek, de ez a nagydarab fószer egyáltalán nem volt jókedvében. A tetkói csak úgy feszültek a karjain, amik kb az én karom kétszeresei lehettek.

-         Te meg mit csinálsz itt a csajommal?!?!? – fújtatott.

   Nekem se kellet több, mint a gyalogakkuk pattantam ki az ágyból, és kezdtem el rohanni amilyen gyorsan csak tudtam. Színészeket megszégyenítő mozdulatokkal hagytam el a szobát, miközben sikerült egy két ruhaneműt is szereznem. A tetovált csávó utánam eredt. Jellemző, soha nem bírják ki, hogy ne jöjjenek utánam. Igen jól hallottátok, nem ez volt az első alkalom, már volt szerencsém olyan csajokkal, akik az éjszaka még facérak voltak majd reggelre, megjelenik a barátjuk. Milyen meglepő nem?! Végül is sikerült meglógnom, de azért sajnálom a kis csajt, ahogy ez a pasi kinézett, nem számítok semmi jóra. Azért remélem, nem veri meg annyira Dézit, vagy Amandát, vagy…Ó kit érdekel, hogy hívják.

-         Kávét!- mondtam a mobilba hangosan.

-         Oké, Tom ezt akkor is hallottam volna, ha nem ordítod! – suttogta Rob a vonal másik végéből.

-         Szóval jössz kávézni? Vagy én jöjjek hozzátok? – mondtam miközben a zsebemből előguberáltam a napszemüvegem.

-         Jövök inkább én, mert egyesek még alszanak. - mondta Rob ingerültebben.

-         Bocsi, még mindig hangos vagyok?- suttogtam már én is. Egy sóhaj, aztán neszezés érkezett a vonal másik végéről.

-         Mindjárt ott vagyok. Csak….. nyugi. – és már le is tette a telefont. Ránéztem a képernyőre, hogy megbizonyosodjam benne, hogy tényleg képes volt rám csapni a telefont. Mint egy sértődött kisgyerek vágtattam be a kávézóba. Pár perccel később, már jött is Rob. Kissé ziláltan, fáradtan.

-         Helló haver, na, már megint melyik nő pasija kapott rajta titeket.

-         Nagyon kedves vagy, hogy egyből erre gondolsz, de mindig lehet, akkora pechem. – kortyoltam a kávémba, amit időközben elém tett az igencsak szemrevaló pincércsaj.

-         Csak akkor hívsz kávézni hajnalban, ha úgy kellet megmenekülnöd reggel. – kevergette a feketéjét Rob, miközben a tekintetem kereste a napszemüveg alatt.- Csak nem egy pofon is elcsattant, vagy ez a másnaposság miatt van?- bökött a napszemüvegem felé.

Mondtam, hogy csak pokolian másnapos vagyok, majd ecsetelni kezdtem, hogy milyen izgalmak történtek velem kora reggel. Rob csak mosolygott a bajsza alatt.

-         Nem gondoltál még arra, hogy felhagyjál evvel az élettel? Nem akarsz megállapodni? Feleséget? Gyerekeket?- kérdezte barátom, Teréz anyu szerepébe bújva.

-         Ne kezd el megint, hogy jobb útra térítesz, mert nem fog sikerülni, én így vagyok boldog, attól, hogy neked bekötötték a fejed és már apuka is lettél, nekem még nem feltétlenül kell így tennem. Imádom a keresztlányom, és a feleségedet is, és tényleg nincs semmi bajom evvel az élettel, de ez nem nekem való. Én így vagyok boldog!- fakadtam ki végül.

-         Rendben Tom, de nem szeretném, hogy boldogtalan légy!- nézett rám Rob kételkedve, hogy tényleg elhiggye nekem azt, amit az előbb előadtam. Megeresztettem egy mosolyt. Rob erre csak a fejét csóválta majd felvette a rezgő mobilját.

-         Szia szívem!...Igen persze. Ő is itt van….Biztos nem haragszik meg, nyugodtan ránk bízhatod!.....Akkor 10 perc múlva otthon, Puszi, Szeretlek szia.- rakta le Rob mézes mázosan a telefont. Rob figyelmeztetett, hogy egy szót se szóljak. Csak kérdőn figyeltem rá, hogy igazán beavathatna mi a szitu.

-         Szóval felvázolom a helyzetet. Kristennek el kell mennie az anyjához, és szeretné lepasszolni Melissát. – Rob nyomatékosan rámnézett.

-         Oké, felőlem. Menjünk a kis csajért!- adtam meg magam. Igazság szerint az a kiscsaj elcsavarta a fejem. Pár perc múlva már be is gurultunk Mr Pattinson rezidencia elé.

-         Szia Szívem!- köszöntötte Rob egy csók kíséretében Kristent.

-         Szia Kris! –intettem neki a kocsinak dőlve. Visszaintett majd tőle is megkaptam a nem akarsz életmódot változtatni dumát. Felemet csóváltam mikor megjelent az ajtóban Melissa.

-         Drágaságom gyere a papához!- guggolt le Rob miközben a 3 éves kislánya odatotyorászott hozzá, majd Rob felemelt és feldobta a levegőbe. Nehogy azt higgyétek, hogy ez elég ahhoz, hogy megváltozzam, viszont az igaz, hogy ez az idilli kép nagyon csábító. Ilyenkor mindig irigykedem Robra.

Miután beültettük Melissát a hátsó ülésre, becsatoltuk, elindultunk a játszótér felé. Rávettem Robot, hogy vegyünk még kávét, mert azt a hangzavart nem fogom kibírni ilyen másnaposan. Pár tucat pohár kávéval feltankolva ültem le a játszótéren a padra. Egyből megakadt a szemem pár formás baby sitteren. Elismerően néztem rajtuk végig miközben a kávékat kortyoltam. Rob elment Melissával játszani valamerre a homokozóba, mikor egy újabb szemrevaló példány huppant le mellém a padra.

-         Ugye nem baj, ha leülök ide?- kérdezte a gyönyörűség miközben egy kb másfél éves kiskrapekot tologatott a babakocsiban.

-         Nem, egyáltalán nem baj, egy ilyen szépségnek mindig van mellettem helye. – néztem a csajra a szemüvegem felett. Láttam, hogy sikerült zavarba hoznom. Próbáltam beszélgetést kezdeményezni, de nem volt valami könnyen megkapható lány. Még a vacsorameghívásomat is elutasította. Miután sikerült kicserélnie a kakis pelust, és megetette a gyerkőcöt, indulni készült.

-         Legalább annyit árulj el magadról, hogy mi a neved?- álltam fel hozzá, kezemet nyújtva.

-         Tom vagyok. – mosolygott, ennyire tetszik neki a nevem?

-         Én pedig Sziszi. – fogadta el a kézfogásom, majd hátat fordított és elment. Én meg ott álltam, mint egy nagy rakás szerencsétlenség, teljesen leforrázva. Ilyen még nem volt, hogy egy nő nekem ne mondott volna igent. Úgy éreztem, mintha eltiportak volna.

-         Na, mi van haver, úgy állsz itt, mint egy szobor!- csapott hátba Rob.

-         Semmi csak éppen visszautasítottak. - Rob megállt a mozdulatban, majd kérdőn és egyben kíváncsian rám nézett.

-         Ideült mellém egy fantasztikus csaj, és elhívtam vacsorázni, vagy csak egy piára, de visszautasított! – rogytam le a padra.

-         És ez téged ennyire megrázott?- jött a bűvös kérdés.

-         Igen, képzeld ennyire! Még soha életemben nem mondtak nekem nemet!- Rob csak mosolygott az orra alatt, majd összepakolta Melissát és indultunk is vissza Robék házához.

-         Nem hiszem el, hogy ennyire foglalkoztat téged ez a lány. – csóválta a fejét Rob.

-         Mi? Mit kérdeztél? – ébredtem fel merengésemből. Tényleg minden gondolatomban az a lány jár, az érintése, ahogy olyan egyszerűen nemet tudott mondani. Látszik, hogy nem olyan lány, mint a többi akikkel az éjszakáimat töltöm. Meglepő módon ez tetszik benne a legjobban, hogy nem adja magát olyan könnyen. Talán erről pampog nekem folyamatosan Rob és Kris?! Talán.

-         Holnap nem vihetném el Melissát a játszótérre? – Rob és már Kristen is kérdőn néztek rám, ugyanis időközben kiültünk a teraszra kávézni.

-         Tom tudom, mit forgatsz a fejedben, de nem hagyom, hogy a lányom felhasználd csajozás céljából. – Kristen jót derült a dolgon, majd elkezdett faggatni, hogy ki az a lány, akiért még egy gyereket is képes lennék pátyolgatni.

-         Héj nem kell egyből ilyeneket gondolni! Én is lehetek évente egyszer jó fej, és mondhatom azt, hogy ’Hé haver, olyan régen voltatok kettesben a drága feleségeddel, tudod mit passzold le nekem a gyereket és vidd el az asszonyt valahová!’- bevetettem minden létező bájamat, sőt még komoly is voltam mindeközben. Rob és Kristen vágyakozva egymásra pillantottak. Tudtam, hogy jó helyen kapizsgálok.

-         Biztos vagy te abban, hogy 12 órán keresztül képes vagy figyelni egy gyerekre, és esetleg játszani vele, kicserélni a pelusát, rendes ételt adni neki?!- bújt elő az aggódó anya Kristenből. Magabiztosan bólintottam. Egymásra néztek, lefolytattak egy agyi megbeszélést, majd egyszerre kibökték.

-         Rendben, de egy feltétellel. – mutatta fel ujját Rob. – csak a játszótérre viszed, vagy valami olyan helyre, ami gyerekeknek való, és nem akarom, hogy korai felvilágosításban legyen része a lányomnak!

-         Hé, tudhatnád, hogy a gyerek előtt még soha nem káromkodtam, és a pelusához is volt már szerencsém. A kaját meg csak meg tudom oldani. Felnőtt vagyok, szóval csak nem lehet olyan vészes egy gyerekre figyelni!- oktattam ki Robot, hogy ne nézzen már engem annyira gyereknek.

-         Biztos vagy te ebben?!- bólintottam már vagy századjára. - Rendben akkor összepakolom a cuccait egy táskába, összeírom a menetrendjét, hogy mikor mit kéne csinálni vele és reggel 8 körül eljöhetsz érte. – mondta Kris miközben elvitte be a csészéinket.

-         He kérhetlek, a lakásodat azért takarítsd ki. – tette még hozzá Rob.

-         Azt meg minek?- néztem rá értetlenül.

-         Valahol délután le kéne tenned, aludni, és nem hinném, hogy a szennyesed vagy a piás üvegek közt elég kényelmes lenne neki. – szót fogadtam az apukának és miután hazaértem nagytakarításba kezdtem.

  Mit meg nem teszek! Komolyan nem vagyok normális! Megéri ezt nekem? Mi van ha van barátja, és azért nem fogadta el a meghívásaimat? Takarítás közben többször is elgondolkodtam ezen, hogy abbahagyom, és nem vesződöm tovább, de ha más nem is, akkor a kedvenc keresztlányommal lehetek egy egész napon keresztül. Annyira elfáradtam mire sikerült mindent összetakarítanom, zsákokba pakolnom a szemetet, elvinnem a mosodába a szennyest, hogy este arra se volt erőm, hogy tusolás után megtörölközzem.

  Reggel kipihenten ébredtem a kanapémon. Körbenéztem és szinte sokkolt a padló látványa. Utoljára akkor láttam a lambériát mikor megvettem a lakást, gondolhatjátok, hogy akkor mennyi szemetet kellet kidobnom.

  Elmentem felöltözni, és már ott is voltam Kristenék háza előtt. Melissa már az ablakból integetett mikor kiszálltam a kocsiból.

-         Szia babám! Gyere ide Tom bácsihoz, guggoltam le mire a tündéri leányzó a nyakamba vetette magát. Nyomtam egy puszit a puha kis arcocskájára, majd felkapva őt és a cuccokat amit Kristen gondosan összepakolt.

-         Tom itt van még a napirendje, hogy mit mikor szokott csinálni. – nyújtotta át a listát az aggódó anyuka. - Még meggondolhatod magad!- igen ez volt az aggódás következő lépcsőfoka.

-         Kris, nyugi, jó kezekben van! - adtam egy puszit Kris homlokára, elbúcsúztak Melissától, aztán beraktam a gyerekülésbe amit Rob gondosan beszerelt.

-         Tom várj, had nézzem meg, hogy minden meg van-e!- ugrott oda az autóhoz Kristen. Ha ezt így folytatja tovább agyvérzést fogok kapni. Ennyire nem lehetek szörnyű, hogy nem mer rám bízni egy gyereket 12 órára.

-         Na majd én megnézem!- vettem el tőle a táskát.

-         Pelenka- pipa, Cumisüveg-pipa, Melissa kedvenc játéka- pipa, bébipapi, ez de undin néz ki- húztam el az orrom.- pipa. Ja és a használati utasítás a gyerekhez pipa. És a gyerek az ülésben gondosan bekötve pipa. Kristen nagy levegő, ki és be, nem fogom elhagyni a gyereked, és ha kell valami, akkor azt könnyen meg tudjuk venni bármelyik boltban. – végre sikeresen el tudtunk indulni. Megérdeklődtem a kis csajtól, hogy mihez lenne kedve. Megbeszéltük, hogy délelőtt elmegyünk, hozzám, de előtte veszünk reggelit, aztán elmehetünk a játszóházba, utána ebéd, délutáni szunya majd játszótér.

  Viszonylag gyorsan elrepült a délelőtt. Délben közös megegyezés alapján, az undi bébi papit odaadtuk a kukának és inkább megette a krumplipürét, ami az ebédemhez volt. Nem is értettem Kristen miért aggódott ennyire, teljesen jól kijövök Melissával. Még a pelusát is kicseréltem, na jó azt bevallom, hogy egy csipesszel az orromon de kicseréltem. Míg aludt elpakoltam a játékokat és leültem Tv-t nézni. Már megint az a lány jutott az eszembe, hogy mit meg nem teszek azért, hogy legyen ürügyem elmenni a játszótérre, még a végén azt hinnék, hogy pedofil vagyok, vagy gyermekrabló. 3 órakkor kipattant a kis csaj szeme és már nyúzott is, hogy menjünk a ’Játsótéjje!’. Nekem se kellet több már repültem is vele, abban a reményben, hogy újra láthatom, azt a tündért, aki ennyire elvarázsolt. ’Hé Tom te tényleg fülig belezúgtál!’- Nem, nem zúgtam bele csak hajt az új megismerése, a hajt a kalandvágy.’ - folytattam vitát magamban. A játszótérre érve azonnal pásztázni kezdtem a teret, hátha meglátom. Láttam egy hozzá hasonló alakot éppen a homokozónál játszott egy gyerekkel. Melissát egyből arrafelé irányítgattam és mikor közelebb értünk, a szívem hevesebben kezdett verni.

-         Szia Tom!- köszönt rám valaki a hátam mögül. Azonnal megfordultam és ott ált Ő teljes pompájában.

-         Szia Sziszi! Hát te? Hol van a kis prücsök?- kezdtem el bevetni az elcsábító nézésemet.

-         Leo, ott alszik a babakocsiban, de te hogyhogy itt vagy? Csak nem? Van egy gyereked, vagy….-  nézet rám Sziszi azzal ’ha most pedofil vagy, vagy gyerekrabló sikítva elrohanok’ nézéssel.

-         Nem nincs gyerekem, Melissát hoztam el, ma én pesztrálom. Hagytam, hogy Rob és Kristen együtt lehessen egy picit a mai napon. – úgy láttam tetszik neki a válaszom, mivel mosolygott.

-         No fene, milyen jó fejek egyesek, azt hittem, hogy egy hatalmas nőcsábásszal van dolgom!- nézett végig rajtam.

-         Ezt meg miből gondoltad?

-         Elég egyértelmű volt, hogy tegnap, mikor leültem melléd, fel akartál szedni. Már előtte láttam, hogy legelteted a szemed a dadusokon. - ledöbbenve álltam Sziszivel szemben, ennyire kiismert volna? Döbbent arcom láttán Sziszi csilingelő nevetése zökkentett át egy másik ábrándozásba. Ez a nőszemély teljesen elcsavarta a fejem, ezt nem hiszem el, pedig nem is ismerem. De a nevetése, a humora, amikor kiejti a nevem, vagy csak rám pillant.

-         Héj Tom- hessegetett kezével szemeim előtt- Mit szólsz hozzá?

-         Öm mihez mit szólok?- ez de gáz volt.

-         Ahhoz, hogy nem lenne e kedvetek fagyizni egyet, vagy kávé?- ismételte meg a kérdését még egyszer.

-         Most te hívsz meg engem?- nevettem el magam. Komolyan bólintott. – Rendben én leszek olyan ’bunkó’ és elfogadom a meghívást! – nevettem tovább. Erre már Sziszi csilingelő nevetése is felhangzott. Kikapartam Melissát a homok alól, majd beültettem a babakocsiba és elindultunk a kávézó felé. Melissának adtam egy gombóc fagyit én pedig rendeltem egy nagy csésze feketét.

  Nagyon jó hangulatban telt az egész délutánunk. Sokat nevettünk, és nagyon sok mindent megtudtam Szisziről, kiderült, hogy most vált el a férjétől, aki még mindig zaklatja a Leo láthatás miatt. Igen ez az infó, hogy ő egy anyuka enyhén a padlóhoz vágott, de elismerően néztem végig, rajta, hogy milyen jól tartja magát.

-         Ne haragudj, de azt hittem, hogy baby sitter vagy és, ez az infó… elkápráztatsz, ahhoz képest, hogy anyuka vagy nagyon jól nézel ki! Meg se látszik rajtad, hogy …- adtam hangot gondolataimnak. Sziszi azonnal elvörösödött.

-         Tom most fel akarsz szedni? Mert asszem már tudhatnád, hogy nálam evvel nem mész semmire, nekem olyan férfira van szükségem, akivel fel tudom nevelni Leot és aki mindig mellettem van. Jaj, bocsi, hogy így kitárulkozom, de nem akarom, hogy hiába gyötrődj, sajnálom, ha egy kipipálatlan név vagyok a noteszodban, de nem akarlak tévesen ámítani. Szóval még leléphetsz. – elnéztem a park irányába. Csábított a szabadság, de úgy éreztem, hogy nekem szükségem van erre a nőre, és hogy én meg tudnám neki adni azt a támaszt, amire neki van szüksége. Lehet, hogy egyből nem menne minden olyan tökéletesen, de csak beletanul az ember.

   Ettől a pillanattól kezdve elhatároztam, hogy eldobom a régi, ’ minden este bulizom, és a sárgaföldig iszom magam egy sztriptíz bárban’ életet. Elkezdtem újra randizni, pár nappal később elhívtam Sziszit vacsorázni, amit már készségesen el is fogadott, és persze Leot is ’ elhívtam’, úgyhogy hármasban töltöttünk el egy fantasztikus estét. Ez így ment pár napon, héten keresztül. Nagyon furcsa volt, úgy éreztem magam mintha még mindig tini lennék. A szívem hevesen vert és izgultam. Két hét randizás után eljutottunk az első csókig. Az a csók valami fantasztikus volt, mintha egy álom vált volna valóra. Azon az estén Kris és Rob átvállalták Leo vigyázását. Egy romantikus vacsorát szerveztem Sziszinek. Halk zene, gyertyafény, ízletes ételek, majd este az ajtó előtt a holdfényben egy édes csók…

  Igen ez volt az a nagy történet, ami sikeresen megváltoztatta az életem, nagyon sokak örömére. Persze én is nagyon boldog vagyok, hogy végre van egy olyan nő akihez ’haza’ mehetek, és van egy gyönyörű, rosszcsont kisfiam. Ez furán hangzik, de olyan mintha a fiam lenne. Sikerült megbeszélni az ex férjjel a gyermek elhelyezési dolgokat, szóval most már Sziszi és teljesen felszabadult. Néha napján azért lepasszoljuk Leot és együtt elmegyünk és kirúgunk a hámból majd reggel egymás ölelő karjai közt ébredünk fel. Remélem, sokáig élvezhetem ezt a helyzetet és nem fogunk egymásnak csalódást okozni……