Novella: Mindenki együtt avagy Egy utolsó buli....

Sziasztok! Ez lenne az eddigi novelláknak egy olyan befejezőrésze. Most kivételesen Gigi lelkét szerettem volna ápolgatni....Remélem tetszik! A hibákért előre bocsi, és a dalt ne feledjétek meghallgatni, mert nekem nagyon tetszik! :) Köszönöm Kstevnak!:) <3 

 Már csak 5 óra és újra találkozhatok a csajokkal, de most kivételesen nem a tengerentúlon, hanem Európában, ott ahonnan mindenki elindult. Magyarország. Még mindig nem sikerült felfognom, hogy 5 év alatt mennyire felfordult, megváltozott az életünk.

  Először is ott van Kriszti, aki ha nem megy hozzá Kellanhez az USA-ban, akkor a többiek sem jönnek össze. Egy gyönyörű esküvőn és nászúton vannak túl. Kriszti mostanra már híres fotós lett, míg Kellan színészi pályája egyenesen ível felfelé. És, ha jól tudom, akkor, hm, számoljunk csak egy kicsit… akkor Kriszti mostanra már 8 hónapos terhes. A gondolatra, hogy hamarosan babázhatunk, egy hatalmas vigyor húzódott a számra, főleg, hogy elképzeltem, amint a nagy medve, azaz Kellan a kezében tartja a kis csöppséget, na meg pelenkát cserél.

  Aztán ott van Eny, aki az esküvő napján találta meg élete szerelmét Chestert, aki nem mellesleg Eny egyik kedvenc csapatának a Linkin Parknak a frontembere. Eny híres modell lett, míg a Linkin Park karrierje is a sínen van. Baba hírről még nem érkezett semmi infó, de az tuti, hogy Dorcsnál és Jacksonnál már úton van a csöppség. Dorcs egy kicsivel van csak lemaradva Kriszti mögött, Ő a 7. hónapban tart.

   Büszkén kijelenthetem, hogy mindenki boldogan, egyesek már várandósan élnek házastársuk mellett, és ebben egy kicsit az én kezem is benne van. Na de ezt egoizmus nélkül mondtam! Mindezt inkább a munkámra fognám….

  Ha már említettem a Linkin Parkot, akkor egyből eszembe jut legújabb tagunk, akit a csajokkal befogadtunk a bandába. Ő lenne Ada. Még mindig együtt vannak Robbal. Igaz náluk még se gyerek se esküvő, de ők is kisebb vitákat leszámítva -, hogy Robot idézzem - boldogan mennek a másik agyára.

  Akkor még ott van Sziszi és Tom zavaros kapcsolata. Sajnos róluk nagyon keveset hallottam. Utolsó információm szerint Leo már beszél és Tom nagy meglepetésére második szava apa volt, és az esküvőt már lázasan tervezik.

 

  Hogy mi van velem? Hát az egy érdekes történet, mivel én is megtaláltam a páromat, Dorcs jóvoltából. Sajnos a párkapcsolati tanácsadók egyik szokása, miszerint nem tudnak a saját magánéletükkel mit kezdeni, és a másoknak adott tanácsokat nem tudja a saját életükben alkalmazni. Elég döcögős volt az út, míg odáig jutottunk, hogy nem tudunk élni a másik nélkül…

  Sajnos szerelmem nem lehet most velem, mert turnézik, de a legutóbbi hisztim óta nem történt semmi kapcsolatot szétmarcangoló dolog, vagyis hazudnék, ha nem így lenne…

  Hogy esküvő meg volt-e már? Sokat járunk a barátaink esküvőjére, de, a saját életünk végleges összekötése még nem igazán merült fel.  Na de ennyit rólam.

 

  Már nagyon izgatott vagyok, hogy mit fognak szólni a csajok, a bulihoz. Megszerveztem, hogy a törzshelyünkön, bulizhassunk még egyet közösen, itt Magyarországon, mielőtt mindenki véglegesen is elhagyná az országot. Igen mivel mindenki véglegesen elköltözik innen, a lakásainkat eladtuk a cuccainkat egytől egyig elszállítottuk. Kriszti, Sziszi, Eny, Dorcs, Ada az USA-ban, míg én Erickel Londonban fogunk letelepedni.  Azért egy kicsit szomorú vagyok, hogy ennyire távol leszek a többiektől, így lemaradok a banda csemeték első lépéseiről, első szavukról, de Ericet sem szeretném cserbenhagyni, és őt most ide köti a munkája, az élete a karrierje.

   De elég is a gondolkodásból ideje lesz elmennem a klubhoz, hogy megnézzem, minden a helyén van. Bedobáltam mindent a retikülömbe, amit Eric csak női bőröndnek hív, és az ajtón kilépve siettem a kocsimhoz, hogy időben még ki is érjek az emberek üdvözlésére.

  A nap még nem teljesen bukott le a horizont alá, így az Erzsébet hídon áthaladva gyönyörű színben festette meg a Dunát. A klub tábláját már innen észrevettem. Már messziről feltűnt az embernek a fényreklám, ami szinte ordította, hogy ez egy jó hely, ide érdemes betérni. Ebben teljes mértékben igaza is van, mivel itt jött össze Kriszti Kellannel és persze mi csajok együtt az egyetemi évek alatt is szereztünk még egy két jó pillantott.  Erre a gondolatra felsóhajtottam, és teljesen elérzékenyültem, a nap folyamán vagy századjára. Alig, hogy beléptem a klub ajtaján David, a klub tulajdonosának Ericknek, a testvére belém karolt és lázasan ecsetelte, hogy mit hova raktak. Csak mosolyogni tudtam, azon, hogy mennyire izgul.

            - David ne izgulj ennyire, biztos nagyon jó lesz minden, és különben is gyönyörűen feldíszítettétek a V.I.P részleget! – simítottam végig vállán nyugtatóan. David kifújta a levegőt és megeresztett egy kisebb mosolyt.

  Ahogy körbenéztem, tényleg meg voltam elégedve mindennel, a csajos, divatos díszítés mellett még a babaváró hangulatot is sikerült belecsempézniük, ha már 2 várandós kismamánk is van. Ebben a pillanatban a mobilom megrezdült a zsebemben. Előkapva észrevettem, hogy sms-t kaptam Krisztitől.

„ A gép landolt. A hotel felé tartunk. Gondoltuk sok dolgod van, szóval a hotelben találkozunk. :) puszi K”

  Hatalmasat a csaptam fejemre. Hogy lehetek ennyire, hülye, pedig már előttem volt a jelenet, amikor meglátjuk egymást a reptéren…

Megköszöntem mindent Davidnek, és még egyeztettem, hogy mit mikor hozzanak ki, majd kirohantam az autómhoz és teljes sebességgel hajtottam a hotelhez, ahol már elvileg berendezkedtek a csajok.  

  Alighogy felértem a 3. emeletre már hallottam, hogy azon „veszekednek”, hogy ki mit húzzon fel.  Az ajtóhoz érve éppen be akartam kopogni mikor kivágódott az ajtó.

-          Gigiiiiiiiii- Vetődött Eny. - Már nagyon vártunk!- sikított a fülembe.

-          Jaj, már én is nagyon hiányoltalak titeket és nagyon sajnálom, hogy nem értem ki időben a reptérre. – szorongattam meg Enyit és kezdtem elérzékenyülni. Nem tudom, mi van ma velem….

Enyi hangjára a többiek is odaözönlöttek és mindenkit jól megpuszilgattam és megölelgettem majd egy nagy csoportos ölelés következett.

-          Ne hülyülj már! Tudjuk a járást, és különben is mindent megszervezel, és akkor még minket is pesztrálj!? – jelentette ki határozottan Sziszi.

-          Ez az, nem béna vagyok, hanem terhes!- pirított rám Kriszti, amin csak mosolyogni tudtam.

-          Ez az! Haj, mutassátok magatokat csajok!- forgattam körbe lelkesen Krisztit és Dorcsot.  Csillogó szemmel néztem gömbölyödő hasukat, majd végig simítottam rajtuk. – Annyira jól néztek ki, jól áll nektek a terhesség! – Kriszti és Dorcs erre egy legyintéssel felelt.

-          Inkább olyan vagyok, mint egy bálna, megdagadt lábakkal. - reagáltak egyszerre. Én mindez ellen vigyorogva tiltakoztam, hogy így lenne. Ez annyira jellemző a várandósokra…

-          De persze mindenki nagyon csini, mindenki teljesen kivirult.

-     Ezt teszi a szerelmes élet, nem de?! - Vágták rá egyszerre, mire mindannyian elnevettük magunkat.

  Gyorsan még felvették kabátjukat, még egy utolsó pillantás a tükörbe, majd együtt taxival elindultunk a klubhoz. Mivel a kismamák kivételével mi inni szerettünk volna és őket meg nem akartam a volán mögé rakni. Mint régen vígan hangosan haladtunk a szórakozóhelyig, az utcán egymásba karolva mentünk. Mintha a filmvászonról léptünk volna le. Az őszi szél fújta hajunkat, és lépésünk magabiztos volt, de a hangulatunk inkább volt olyan, mintha egy leánybúcsúztatóra mennénk. Mindenki mesélt mindenkinek, hogy mi történt vele az elmúlt időszakban, amióta nem találkoztunk.

  A klubnál, szokás szerint a tömeg irigykedve figyelte, ahogy mi régi ismerősként köszöntve a bejáratnál álló férfit belépünk az ajtón.  Mindenkit megkértem, hogy csak a földet nézzék, addig, míg be nem érünk a VIP terembe. Odabent egyszerre tátották el a szájukat, és sikították el magukat a díszlet láttán. A két kismama még meg is könnyezte, viszont ami meglepett, hogy az egerek az én könnyeimet se hiányolhatták. A kabátokat ledobtuk az egyik sarokba és körbeültük a szépen feldíszített asztalt.  Mindenki folytatta a beszélgetést, most az éppen mellette ülő partnerrel.

            - Na, meséljetek csajok, milyen a várandós élet?- pillantottam a mellettem ülő kismamákra.

            - Nagyon jó, én nagyon élvezem, az első időszakos hányingereket és most már duzzadt bokát….

-  Na meg azt hogy úgy érzed magad, mint egy bálna és attól félsz, hogy a férjed melyik pillanatban lép le egy vékonyabb pipi miatt. – tette hozzá Dorcs.

- Na ja ezt mind leszámítva. A kedvencem, amikor Kellan lelkesen mellém bújik, és fülét hasamra teszi, és hallgatózik. Az annyira megható. – ábrándozott Kriszti és kezét azonnal hasára vezette.

- Jackson inkább simogatásnál marad, viszont gonosz dolog, de nagyon imádom, hogy könnyen ki tudom használni. Egy kis masszázs, fagyi, édesség. Bármit, amit kérek, azonnal ugrik és tejesíti. - kacsintott Dorcs Kriszti meg helyeslően bólogatott.

- Hej, ti kis dögök, így kihasználni a pasikat?!- ráztam a fejem felháborodást tettetve. -   De jól teszitek! – nevettem el magam.  

  A többiek is beszámoltak az életük alakulásáról. Bepillanthattunk a kevésbé szép élmények közé is, de mindig megnyugodtunk, hogy végül is sikerült megoldaniuk a problémáikat felnőtt ember módjára. Majd a régóta tervezgetett meglepetésem is megérkezett a csajok számára.

  A vacsora elfogyasztása után egy kis tánc következet, az önfeledt szórakozás.  Jó volt elnézni, ahogy a lányok nevetgélve táncolnak a zene ritmusára. Gyorsan összepakoltam, közben Kriszti is letámadott a kérdéseivel, de ezt is sikeresen hárítottam.

  Csináltam egy két vicces, pózolós képet, viszont Kriszti hivatásához hűen kikapta a kezemből a gépet és nekiállt kattogtatni.  Egy ideje már ott üldögéltem az egyik széken a csajokat nézve és gondolkodtam, nosztalgiáztam.

            - Na, mesélj csak, mi bántja a kis lelkedet? Valamit nem mondtál el nekünk! –bökött oldalba Dorcs. Megráztam a fejem, hogy nem bánt semmi. - Ne hülyéskedj, engem nem tudsz átverni és a többiek is kérdezték, hogy tudok-e valamit. - foglalt helyet mellettem és megfogta a kezem, majd szemembe nézett. Nekem se kellett több, elsírtam magam.

/Kriszti szemszög/

  Egye nehezebben viselem, hogy akkora lettem, mint egy bálna. Már a repülőn se tudtam kényelmesen elhelyezkedni, és persze az övről ne is beszéljünk. Azt hittem kitépem a falból idegességemben.  A mindennapi rettegésről pedig ne is beszéljünk. Minden pillanatban arra gondolok, hogy a félisten férjem, egy szebb, vékonyabb bigével meglép, mert megunt. Na de most csak arra fogok gondolni, hogy végre együtt leszünk, és egy jót bulizom a csajokkal.

  Hat óra körül szállt le a gépünk, majd közösen megszavaztuk, hogy Gigit nem zaklatjuk és inkább dobtam neki egy sms-t hogy a hotelben találkozunk. A csomagokat felmarkolva elindultunk, a hotel felé, majd a szobában nekiálltunk a lázas készülődésnek.  A szoba pár percen belül háborús övezetté változott. Mint ha egy hurrikán söpört volna végig rajta.

Éppen a fürdőben húztam ki a szemem, amint Eny visítására lettem figyelmes és amint kiléptem a fürdőből megláttam Gigit. Hihetetlenül boldog lettem.  Jól megszorongattuk az utolsó hiányzó láncszemet, majd elindultunk az éjszakába.

  A klubban, a vacsora alatt, jól kitárgyaltuk az életünk minden egyes mozzanatát, eleinte a mellettünk ülővel tudtunk beszélni, majd valaki felvetette az ötlete, hogy sorra mindenki meséljen magáról egy kicsit.

  Sziszi mesélte, hogy Tom nagyon oda van a kis csöppségért, és ez fordítva is igaz és már tervezik a közös gyermeküket és azt a híres gyűrűt is megmutogatta.

-          Sziszi ezt egyáltalán nem tudom elhinni, hogy Tom húzta az ujjadra - Csóválta Enyi a fejét.

-          Ezzel szerintem mind így vagyunk, néha még én is kételkedem! - Nevette el magát Sziszi.

  Eny beszámolt a Chesterrel való vitáikról és az utána következő édes békülésről.

-          Talán ezek a legjobb együttlétek. - kacsintott Eny.

   Ada kisé szégyenlősen, mesélt a Robbal való kapcsolatáról. Ők még az igazán korai éveikben vannak, egyelőre élvezik az életet közösen, szerelmesen.

  Dorccsal egyetértően beszéltünk a várandósság szép és kevésbé szép oldaláról. Egyetértően megbeszéltük, hogy a pasik félnek az apaságtól mégis izgatottan várják a piciket, és persze a meghitt együttlétek száma is csökkent.

-          Na, jó hazudnék, ha azt mondanám drasztikusan csökkent, de eleinte Jackson attól félt, hogy mit fog gondolni róla a gyerek. – mondta Dorcs mire mindannyiunkból hatalmas nevetés szakadt ki.

-          Ennyi elég is belőlünk, mizujság a mi házigazdánkkal, akinek ezt az egészet köszönhetjük? – fordultam Gigi felé.

-          Viszont ha már itt tartunk, akkor lenne egy kis meglepetésünk a kismamák számára. – intett Gigi a többiek felé. Mire mindannyian, egy egy dobozt kaptak elő az asztal alól.

  Dorccsal nagyon meglepődtünk, és könnyeinkkel küszködve vettük át az ajándékokat. Mindenki sok boldogságot, egészséget, örömöt, és nem ők lennének, ha nem kívántak volna mind emellé még sok huncutkodást is a férjeinkkel.  Nagy kacagások közepette bontottuk fel a csomagokat. Éppen az egyik szatyorkába pillantottam bele, mire örömkönnyeimet törölgetve kihúztam egy igen zavarba ejtő ruhadarabot. Mint valami tiltott vagy büdös dolgot tartottam a kezemben, a kis csipkés anyagdarabot. Dorcsra pillantottam, kinek az arckifejezése is olyan lehetett, mint az enyém. Mindenki hihetetlenül nevetett, mire Eny megszólalt.

-          Most mi bajotok van vele?! Nem ti mondtátok, hogy probléma van-e téren otthon a hálószobában?!-  kiáltotta Eny, hogy a hangos nevetéstől meghallhassuk, magyarázatát.

-          Ez annyira…- semmi mást nem tudtunk mondani, csak nevettünk.

  A nagy babaváró, ajándékosztogatós „ceremónia” után hangosabban felcsendült a zene és mindenki elkezdte ropni, és jöhetett az alkohol is. Kivéve Dorcsot meg engem. Egy kicsit elkeseredtem, hogy most nem olyan a buli mint régen volt, de mégis nagyon élveztem.

            - Még tartozol nekem egy beszámolóval! – fenyegettem meg Gigi-t. – Amúgy jó kitérés volt, soha sem szerettél magadról beszélni. - Csóváltam meg a fejem és megragadtam egy tányért, hogy segítsek Giginek összepakolni.  

 Az este folyamán viszont nem Gigi kis összeesküvése volt az egyetlen meglepetés….

/Dorcs szemszög/

  A várva várt nap elérkezett. Mindenkit jól megölelgettem a viszontlátás végett, mert már nagyon hiányoztak. Igaz, hogy mindig beszélek velük, vagy a fiúkkal telefonon, de az mégse olyan.

  Mivel nem mindenki tartja olyan rendszerességgel a kapcsolatot, így beszámoltunk egymásnak élményeinkről, nekem egyik se volt meglepetés, kivéve Gigi szép kis kitérő manőverét. Szerintem életemben ennyit nem nevettem, mint ez alatt az este alatt.  Nagyban táncoltam mikor feltűnt, hogy Gigi nagyon leült, és csak néz ki a fejéből. Odasétáltam hozzá, hogy végre kiszedjem belőle, hogy mi is van igazán, ami ennyire böki a csőrét. Nem akart semmit mondani, mígnem elsírta magát. Átöleltem és próbáltam vigasztalni. Kérleltem, hogy mondjon már valamit, mert Eric se volt a napokban tárgyalóképes. Még Jay se tudott semmit se kiszedni belőle, pedig édes féltestvérek.

-          Na, most már tényleg mesélj. - kérleltem a csillapodni látszó barátnőmet.

-          Én annyira szerencsétlen flótás vagyok. Mindent elrontok. – ostorozta magát Gigi.  Időközben mindenki körénk gyűlt, és figyelmesen végighallgattuk Gigit.  Sejtettem, hogy megint összevesztek, valami kis apróságon, és úgy váltak el Eric turnéja előtt, hogy nem beszélték meg a dolgokat.

 Nagy nehezen sikerült megnyugodnia, miután kibeszélte magából sérelmeit. Rávettük, hgy bármi is legyen, de, holnap hívja fel Ericet és beszéljék meg. Ekkor még nme tudták, hogy tartogat az éjszaka egy kis meglepetés számukra. Miután újra fellobbant Gigi szemében a fény, és beindult a buli elmentem telefonálni.

/Gigi szemszög/

  Miután végre elmondhattam problémámat a csajoknak, sokkal könnyebbnek éreztem a lelkem. Nem akartam őket evvel zaklatni, mert ma csak boldogságot szerettem volna elhozni a buli helyszínére.  Mégis győzedelmeskedett felettem bánatom, de nem sokáig.

  Éjfél körül, Dorcs megragadta a mikrofont és figyelmet kért.

Üdvözlök mindenkit ezen a fantasztikus estén. – mindenki ujjongott, akik még a teremben lent a VIP részleg alatt voltak. –  A barátnőimmel ez volt a törzshelyünk, és ma bulizunk itt utoljára. Szeretném megköszönni Giginek mindenki nevében, hogy létrehozta nekünk ezt. – mutatott fel az emeltet felé Dorcs. Mindenki lelkesen tapsolt. – De most én szeretnék egy kis meglepetéssel kedveskedni, nem csak Giginek, hanem a többieknek is.  Köszöntsétek sok szeretettel az egy estére összeállt fiúcsapatot. A mi szemünk egyre inkább kerekedett ki a meglepettségtől, miközben Dorcs név szerint felkonferálta a zenészeket. – Fogadjátok sok szeretettel a doboknál Rob Bourdon és Kellan Lutz!  - Kriszti és Ada szeme azonnal felcsillant és mit az őrültek kezdtek el integetni a fiúk csábosan felkacsintottak. - A zongoránál Chester Bennington!- Eny sikítva kiáltotta, hogy ’Szeretlek Kicsim!’ mire Chester dobott egy puszit kedvese felé. - És a húrokat ma Tom Sturridge és Jackson Rathbone pengeti. – Jay végigsimított Dorcs pocakján és szenvedélyesen megcsókolta. Tom küldött egy puszit Sziszinek. Annyira jó volt végignézni az arcokon, mindenkinek szerelem és boldogság tükröződött vissza szemeiből. – És végül fogadjátok sok szeretettel az énekest Eric Saadet. – Ahogy belépett az ajtón, megállt bennem az ütő és csak a veszekedésünkben elhangzott gondatlan kijelentések kavarogtak a fejemben, amiket legszívesebben visszaszívtam volna.  Eric fáradt tekintettel rám nézett és belekezdett a dalba, ami nem volt más, mint a Take meto your heart

  Mindvégig egymás szemébe nézve énekelte a dalt, éreztem, hogy elönt a megnyugvás, és a könnyeim is utat törnek maguknak. A közönség is síri csöndben a szerelmesek egymást ölelve, hallgatta az előadást.  

  Nem tudtam semmi másra sem gondolni mit, hogy mennyire szeretem Ericet és, hogy nem akarom elveszíteni.  A szám végeztével a tömeg ujjongását nem is hallottam, csak Ericet figyeltem, lefutottam színpadhoz és nyakába ugorva csókoltam meg. Eric a meglepettségtől egy kicsit megingott, de szenvedélyesen visszacsókolt. Ebben a pillanatban szakadt le minden bánat, szomorúság a vállamról. Csak és kizárólag Eric édes ajkaira és egyre hevesebben verő szívére, légzésére tudtam koncentrálni. Míg levegőért kapkodtunk, akkor is szorosan ölelve a másikat.

-          Nagyon, de nagyon sajnálom! És nagyon Szeretlek, nem akarlak elveszíteni!- Szorítottam görcsösen Ericet, miközben könnyeim újból utat törtek maguknak.  Eric ütemesen simogatta hátamat már a színpad mellett állva a sötétben.

-          Én is nagyon sajnálom, és nagyon szeretlek! – Vallotta meg ő is érzéseit, majd egy szerelmesebb, lassabb csókban forrtunk össze.

  Miután ki örömködtünk magunkat csatlakoztunk a többiekhez, ahol ugyan az a boldog újra viszontlátás, szerelmes hangulat uralkodott.

            - Látom, most már mindenki sokkal jobban érzi magát, és sikeresen elsimította a családi viszályt.  – tekintett kézen fogva közeledő párosunkra Dorcs. – Úgy gondoltam, így lenne az igazai szórakozás, mivel ehhez a helyhez ők is hozzá tartoznak. – mutatott végig a fiúkon. Ericet szorosan átölelve elhebegtem Dorcsnak egy ’Köszönömt!’ , aztán a „kötelező” tánc után követtük a többiek példáját és jobbnak láttuk, hogyha mindezt négy fal közt folytatjuk.

  Újból bebizonyosodott, hogy a csajok mindig összetartanak és mindig is összefognak. Ezután már az óceánnyi távolság se volt olyan akadály számomra, amit ne tudnék áthidalni….