Novella: Egy internetes kapcsolat....

Élt hajdanán két leány, kiknek élete minden ízben összefonódott a másikéval…

-     Ginger ne legyél már, modern Shakespeare!- morgolódott Kate.

-       Most miért? Annyira drámai ez a történet!- „háborodtam fel”.

-       Nem ez egyáltalán nem drámai történet. Ez egy igen érdekes romantikus történet. – ábrándozott Kate miközben eme szavakat mondta. – Már megint kezded!- nézett rám csúnyán.

-       Oké abba hagytam! – mutattam fel kezeimet védekezően. - De….ahh… már megint egy unalmas, hétköznapi, happy enddel végződő romantikus történetet meséljek el?!- néztem rá kérlelően, hatalmas nagy kiskutyaszemekkel.

-       Igen, mivel ez az igazság! Nem akarom, hogy egy teljesen valótlan történettel, hozd kétségbe az olvasókat, ha már a világban így is annyi a keserűség, a fájdalom, az elválás…- szomorodott el Kate és lehuppant velem szemben a nagy franciaágyra. Vettem egy mély levegőt, és szem forgatva beleegyeztem.

-       Wííííí annyira imádlak! – ugrott a nyakamba, sikítva Kate.

-       Te akkora színésznő vagy!- ráztam a fejem.

-        Én???- mutatott magára, mintha mindaz, amit mondtam nem lenne igaz.

  Egy újabb szemtorna tőlem, majd ujjaimat megropogtatva visszafordultam a gép elé és belekezdtem életünk történetébe. Pontosabban csak egy igen érdekes részletébe, ami megváltoztatta az életünket….

   Már pelenkás korunk óta ismerjük egymást Kattel. Régen mindig csörgőinkkel ütögéltük a másikat-ez hozott minket össze-, mostanra ez az esti párnacsatákra korlátozódott, mivel megtanultuk az idők folyamán, hogy ez kevésbé fájdalmas, és nem okoz kék zöld foltokat.Az általános iskolában és a gimnáziumban is mindig egymás padtársai voltunk. Szinte olyanok voltunk mint a testvérek. Ha problémánk volt vagy van a mai napig meg tudjuk beszélni egymással, talán egyszer kétszer veszekszünk is, de ennyi még úgy gondolom bele fér egy barátságba. Egyetemista életünk első évében történt meg velünk eme furcsa eset....

          -     Ginger!!!!!- nézett rám jelentőségteljesen Kate. Arcokat vágva kitöröltem az utolsó mondatot, majd újra nekirugaszkodtam.

   Egyetemista életünk első évében történt meg velünk egy igen érdekes eset. Mind a ketten a média felé kacsingatunk, viszont nem ugyan azon a vonalon haladunk. Míg Kate a tv-nél addig én egy újságnál szeretnék majd a későbbiekben elhelyezkedni....

   A történet írás és a blogolás mindig is a szívünk csücske volt. Óriási élmény volt, mikor egy egy történet erejéig összejöhettünk egyik szívdöglesztő kedvenc színészünkkel, vagy énekesünkkel. A blogolás nem csak egy szerelmet eredményezett számunkra, hanem új barátságokat is kötöttünk másokkal. Van olyan ki az ország másik felén lakik, de akad olyan is aki a közvetlen közelünkben él. Egy ilyen ismerkedés során történt...

        -   Kate kaptunk egy újabb kommentet!- kiáltottam az éppen fürdőben tollászkodó barátnőmnek. A kommentek amiket a történeteinkhez kaptunk szentek voltak számunkra, mindig együtt olvastuk el őket és válaszoltunk rájuk. 

        -   Repülőőőők!- visította és már ott is lihegett a nyakamban. Amint elolvastuk a kedves hozzászólást egyből mosolyra húzódott szánk.- Annyira bírom ezt a csajszit, mindig annyira jókat ír, és ösztönöz minket arra, hogy folytassuk az írást.

        -   Ez így igaz, lehet, hogy készíthetnénk neki egy kis meglepetést!- ajánlottam fel az ötletet. Kate bólogatott majd nekiláttunk a következő fejezethez, amit ez esetben Katharinanak fogunk ajánlani.
   Napról napra egyre izgatottabban vártuk, hogy gépközelben lehessünk és elcsípjük Katharinat, mert mind a ketten meg szerettük volna ismerni. Egyik este Kate nagy sikítások közepette hívot fel telefonon, hogy most azonnal üljek gép elé, mert Katharina fent van. Hihetetlen gyorsasággal zajlottak az események. Felvettük msn-re egymást, ott beszélgettünk egymással hajnalokig.

  Megtudtuk, hogy most Londonban él kint a testvéreivel, de hamarosan visszajönnek kis hazánkba, mert a szülei itt vannak és innen származnak, ezért úgy érzik, hogy nekik is ez az otthonuk. Érdekes gondolat, mivel mi Kattel mindig is elakartuk hagyni ezt az országot és Angliába akartunk költözni.

/Kate szemszög/

Annyira örülök, hogy az ember rátalálhat barátokra, külföldön is. Ezek a barátok nem is akármilyen barátok! Amióta Ginger nem tud annyit gépezni mint azelőtt( a vizsgák és az újságnál való munka miatt) leginkább én beszélgetek Katharinával. Nagyban zajlott a szokásos esti beszélgetésünk, mikor is egy érzékeny pontra terelődött a téma.

Katharina üzeni:

   - Annyira kíváncsi lennék, hogy nézel ki!

'Most erre mit reagáljak? Nem adhatom ki magam! Nem akarom, hogy lássa, hogy nézek ki, hogy egy csúfság vagyok!'- kezdtem el pánikolni.

Katharina üzeni:

   - Ha gondolod küldök egy képet magamról :)

Fájl elfogadása......Mentése.......elvetése......

Félve rákattintottam a mentésre, és vártam, hogy töltődjön, aztán megjelent a kép. Hirtelen köpni nyelni nem bírtam. Ez a csaj olyan mint egy top modell... te jó ég, én ezt nem bírom, levegőt! .....Nem küldhetem neki az én képemet! Mit gondolna rólam??!! Most mit csináljak....Ekkor megrezdült a mobilom a zsebemben. Ijedtemben ugrottam egyet, majd kivettem a zsebemből az egyre hangosabban és egyre agresszívabban csörgő, rezgő kütyüt.

  Ginger neve és képe villogott a képernyőn. Ebben a pillanatban villámcsapásként ért az ötlet. Nem is gondolkozva semmin, átküldtem Katharinának a képemet, pontosabban Ginger képét. Ginger, hosszú, barna hajú, viszonylag magas, vékony lány volt. Míg én alacsony, vörösesbarna hajú vagyok. Eddig még nem is lenne semmi gond, a legrosszabbnak még az alakomat se nevezhetném, mert avval semmi bajom nincs, a legrosszabb, ami teljes mértékben elcsúfította az arcomat, azok a szeplők és ezen felül egy nagy heg volt.

  Még kiskorunkban szereztem, a mászókáról leesve, és a mai napig nem sikerült megbékülnöm vele. A szeplőimmel kevesebb a bajom, mint evvel a csúnyasággal itt a szemem sarkából hosszan húzódó barázdával. Mindig is mondták, hogy inkább örüljek neki, hogy ennyivel megúsztam, mert ha pár milliméterrel arrébb esek a fémre, a látásomat vesztettem volna el. Viszont ennek én nem tudtam örülni.
Kis lelkiismeret furdalással, mégis nyuugodtabban beszélgettem tovább Katharinával.

Katharina üzeni:

   - egy kis pill...

Üzenem:

  - oksa :)

Az idő telt, de Kathie nem jött vissza. Míg nem....

Katharina üzeni:

  -  Szia Kathie bátyja vagyok!  

Üzenem:

  -  Hm...Szia! Nem is tudtam, hogy Kathienek van egy bátyja! :)

Kathariena üzeni:

  -  Jellemző....nem szokott evvel a ténnyel dicsekedni! :D

És ez volt az a beszélgetés, ami bearanyozta napjaimat. Mint kiderült Katharina tesója Adam most kint jogot tanul Londonban és valami elképesztően kedves, aranyos, vicces, gondoskodó és még jó pár pozitív tulajdonságot tudnék sorolni, ami jellemző rá. Bármennyire meglepő, de ennyire sikerült megismernem őt, mivel szinte vele többet beszélgettem mint a drága húgával. A napok, hetek múltak, mígnem egyre többet kezdtem érezni, eziránt az Adonisz iránt, mivel ha a képét megnézed....teljes mértékben hasonlít Katharinára. Így a nagyon helyes, "olvadok ha ránézek" "tulajdonságot" is hozzáraknám a listához.

  Minden szép és jó volt. A rózsaszín köd kellően belepte a szemem, csak úsztam a boldogságban, mígnem.....

Adam üzeni:

   - Képzeld kincsem a héten végre végleges is hazaköltözünk, és akkor találkozhatnánk valamikor...:) ;)

Alighogy végigolvastam a mondatott, rémület jelent meg arcomon. Ennek örülnöm kellet volna, de nem tudtam, mivel hazudtam....Most mit csináljak???? Nem mondhatom meg neki....

     -   Mi a baj Kate, úgy ülsz ott a monitor előtt, mint aki szellemet látott!- jött be nevetve a szobámba Ginger. Rémülten és bocsánatkérően ráemeltem a tekintetem. - Na jó most már kezdesz  megijeszteni! Miről van szó?-kérdezte miközben odaült mellém....

/Ginger szemszög/

Kate nagyon szarul festett, mikor beléptem hozzá, viszont amint leültem mellé és megláttam az msn-t minden vagyis a nagyja világossá vált számomra.

   - Szóval ő lenne a te félistened, aki felfestette az arcodra azt a vigyort, ami midig ott virított a fejeden, idáig....- Kate eltorzult  arcot vágott.- Na jó és miért van az én képem ott?- böktem Kate profilképére.

   - Annyira sajnálom Ginger! Én nem akartam, vagyis... mit csináljak?!- fakadt sírva kétségbeesetten barátnőm.

   - Először is nyugodj meg, és magyarázz el nekem mindent, egészen az elejétől kezdve! -adtam át neki egy papírzsepit és bíztatólag átöleltem.

  Kate elmesélte, hogy még a legelején az én képemet küldte el Kahtarinanak, majd Adamnek is, mert nem akarta, hogy lássák hogy  néz ki valójában, mivel ők annyira tökéletesek. Szégyenszemre egy hatalmas kacaj hagyta el számat mire Kate először meglepődött majd felháborodott.

   -Nagyon kedves vagy! Tudod mennyire ciki ez most nekem?! Azt se tudom, mit csináljak, erre te meg kiröhögsz?!  Nagyon kedves kis parát vagy! Igazán segíthetnél!- pattant fel az ágyról és idegesen fel alá kezdett el járkálni.

   - Ácsi! Először is, higgadj le! Ez nem a világ vége és különben is, most vessem a szemedre, hogy ezt a zűrt te keverted, old is meg?! Nem! nem teszem, mert jó barát vagyok és számíthatsz rám! - néztem keményen Kate könnytől csillogó szemeibe.

   - Sajnálom!- kért bocsánatot Kate.

   - Na gyere ide. Nincs semmi baj!- öleltem meg barátnőmet.

   - Na most kitalálunk valamit, és minden képpen meg kell neki mondanod az igazat, bármi történjék is.- Kate mint egy ropi tört össze. - Ha annyira szeretitek egymást, akkor képes lesz túllépni ezen és megbocsátani neked.- bátorítottam, hogy azért nincs minden elveszve.

   - Biztos vagy benne?- emelte rám, könnyáztatta tekintetét. Mosolyogva bólintottam és abban reménykedtem, hogy igazam legyen.

   Egy héten keresztül lázasan szervezkedtünk, miután Kate igent mondott a találkára Adammel.  Minden egyes pillanatot megterveztünk. Az 'a' terven kívül b, c, és d variációval is készültünk.

   Majd eljött a "várva várt" nap. Mind a ketten gyomorgörccsel szenvedtük végig a napot. Hat óra körül el is hagytuk Kateék lakását csinosan, hogy közöljük Adammel, hogy külső és belső tulajdonság nem ugyan ahhoz az emberhez tartozik, hogy két különböző emberről van szó.

   Az étteremhez érve, hirtelen nem tudtam, hogy örüljek-e vagy se, hogy mind Adam és mind Kate sem egyedül jött...

   Az étterembe belépve megpillantottuk Katharinat, aki heves integetéssel, hatalmas vigyorral az arcán jelzett nekünk. Valóban csinos volt, de én még mindig azt mondom, hogy a külső az nem minden! Az asztalhoz közeledve az egyre jobban remegő Kate kezét megszorítottam.

     - Sziasztok csajok! Annyira jó végre találkozni veletek! - ugrott a nyakunkba Kathie.

     - Mi is nagyon örülünk. -öleltünk vissza szorosan. Aztán vettem egy mély levegőt és belekezdtem.

      -  Viszont egy kis magyarázattal tartozunk!- néztem Katere, hogy most ő jön. Kate midnent részletesen elmondott Katharinanak, ki eleinte mereven, majd a végén nevetve fogadta a hírt.

     - Jaj ne butáskodj! Ettől még nem bírlak kevésbé, és az a heg amit úgy szégyellsz nem is látszik!- legyintett Kathie. Ebben a pillanatban meleg karok fonták át derekamat és egy puszit lehelt a nyakamra a karok tulajdonosa. Hihetetlenül zavarba jöttem. Bocsánatkérően Katere néztem, majd megfordulva túl közel találtam magam Adamhez. Amint meg akart csókolni, szájára tettem kezemet és lágyan eltóltam magamtól. Adam kérdőn nézett rám.

     - Sajnálom, de nem az vagyok, akit te valóban szeretsz, ha minden igaz akkor Adam, ugye?!- néztem rá egyre vörösödő fejjel. Adam is nagyon zavarba jött.

    - Sajnálom, csak én....- kezdett el bocsánatott kérni.

    - Inkább nekünk kell, pontosabban nekem kell bocsánatot kérnem.- találta meg hangját Kate.   

/Kate szemszög/

Azt hittem ott esem össze mikor láttam, hogy Adam átkarolja Gingert és majdnem megcsókolta. Nagy nehezen sikerült megtalálnom a hangomat, hogy felvilágosíthassam szerelmemet. Megkértem, hogy üljön le, majd szemeibe nézve őt is beavattuk a dologba. Végig mereven nézett. Az utolsó szavaknál azt a reakciót vártam, mint ami Ginger és Katharina reakciója volt, de nem érkezett meg.... Adam magaelé bámulva tördelte ujjait.

    - Én nagyon sajnálom, nem akartalak átverni, de így soha nem volt esélyem ilyen közel kerülni valakihez.- mondtam Adamnek, miközben megfogtam kezét. Ez a kis érintés is már heves szívdobogást eredményezett, mi lenne ha...Inkább nem akartam belegondolni,még!

  Adam végre rám emelte tekintetét. Vegyes érzelmeket lehetett kiolvasni szemeiből. Megbántottság, kínlódás, szerelem, vágy, vonzalom....Megannyi érzés, de mégse tudom, hogy mi lesz a következő lépése.

   - Sajnálom, de most ki kell mennem a friss levegőre.- mondta Adam szárazon és kezeit enyémek alól kitépve kirohant az étteremből. Szemeim szép lassan teltek meg könnyel, és reményvesztetten néztem Adam hűlt helyét.

  

   Egy hét is eltel az éttermi eset óta. Ginger napi ügyeletben figyeli minden rezdülésemet, minden kívánságomat, támaszt nyújt, és a legjobban annak örülök, hogy nem mond semmi olyan, hogy én megmondtam! Néha pityeregve, vészeltem át napjaimat. Olyan ürességet éreztem odabent, mintha hiányozna valamelyik alkatrészem. A gépet is pihentettem egy hétig, majd Ginger unszolására bekapcsoltam. Mindenhol ezernyi e-mail és érdeklődő, hogy hová tűntem. Nagyon jól esett kis sebzett szívemnek, amit persze a saját hülyeségemnek köszönhetek. Már egy órája olvasgattam az e-mailokat, mikor az alsó részen elkezdett villogni az msn, hogy üzenetem érkezett. Mikor megláttam a nevet, egyszerre szorult görcsbe a hasam az izgatottságtól, a boldogságtól és ezzel teljes mértékben ellentétes érzések miatt is. Féltem, hogy mit fog írni, féltem, hogy még ennél nagyobb lesz a seb mellkasomon. De ha már ezt ilyen szépen összehoztam, ez van ezt érdemlem. Vissza írtam  Adamnek, majd válaszoltam a hogylétem felől érdeklődő kérdésére.

Üzenem:

    - Nagyon sajnálom a mit tettem! - írtam egy hosszabb beállt csend után.

Adam üzeni:

    - Sokat gondolkodtam, és tényleg átvertél, de .......én nem a külsődbe szerettem bele, hanem a belsődbe, ami benned lakozik.

Többször is el kellet olvasnom ezt a mondatot, mire sikerült felfognom. Hirtelen azt se tudtam, hogy örüljek-e vagy se, vagy egyáltalán milyen érzés kavarogjon bennem.

Üzenem:

    - És akkor most?

Adam üzeni:

    -   Hát akkor most.....nincs kedved valamikor  találkozni? :)

Mint egy őrült, felsikítottam, hogy mégis van Isten!

Üzenem: 

    - Nekem bármikor jó :)

Adam üzeni:

    - Akkor most? Eljönnél sétálni?

Mint az őrült szedtem össze a holmimat, hogy minél előbb a megbeszélt helyen lehessek. Útközben visongva felhívtam Gingert, hogy kilábaltam a búskomorságból és Adam találkozni akar velem!

    -Na, így megfelel Kate, drága barátném? - kérdeztem Katet, miután végeztem egy újabb, valós történet elbeszélésével.

     - Hm.... tökéletesen! De egy csók vagy valami ilyesmi még hiányzik a végéről.- nézett rám nagy boci szemekkel. Egyből vettem a jelzést.

   A találkozóhelyül a parkot választottuk, amiről mindig annyit beszélgettünk, az élményeinkről, amik itt értek minket. Adam már ott várt engem az egyik pad mellett állva. Lépteimet megszaporázva siettem hozzá, egyre nagyobb mosollyal számon. Alighogy odaértem, Adam kinyújtotta felém karjait és engem megragadva magához húzott, hogy egy már oly régóta várt csókkal köszöntsön...

      - Wííííííí tökéletes! - sipákolt Kate, majd kaptam egy nagy puszit az arcomra. - Megmutathatom Adamnek?

     - Tégy úgy ahogy szeretnél! Ha bekerül az újságba, úgyis megláthatja, majd.- dőltem hátra elégedetten székemben.

      - Te mit ki nem nézel Adamből, hogy ő majd egy női hetilapot fog a kezébe venni?!- nézett rám csodálkozva Kate, majd egy jóízű nevetés szakadt ki belőlünk....