Novella: Karácsony, kicsit másképp.....

 

Sziasztok! Megpróbálkoztam egy kissé krimisebb vonallal....kivételesen semmi romantika, max egy apró.... Kíváncsian várom, hogy mit gondoltok erről... Mindenkinek további Kellemes Ünnepet és nagyon Boldog Új ÉVET! :D:P Érezzétek jól magatokat, az év utolsó napján! :) xoxo Gigi ;)

Szereplőgárda:

       Clark Gabel: (rendőrfőnök)

                                Grace:

                    Damon Salvatore:

Elena Salvatore/ Katherine Pierce:

 Tél van.  Havazik és néha jeges szél borzongatja meg a fenyők tűleveleit. Az erdőben néhol egy-egy bátrabb állat feje bukkan fel a hóbuckák közül élelem után kutatva

  A szél egyre dühösebben tépi a fenyők ágait, felborzolva a pille könnyű havat. Így az állatok lassan fedezékbe vonulnak.
Ekkor lovak nyerítése hallatszik a távolból. Majd egyre közelebbről jönnek a hangok. Mintha egy szánt húznának maguk után. A szél süvítése miatt most hallatszik csak, hogy valaki idegesen biztatja a lovakat, hogy gyorsabban húzzák a szánt.
     - Szedjétek a lábaitokat, büdös gebék! - Ordítja egy férfi hevesen csapkodva a lovakat korbácsával. Egyre közeledő alakja a hó függöny mögött kezd kirajzolódni. A fekete kalap, és a hosszú kabát.  

  Több mint 3 mérföld után megállásra kényszeríti a vágtázó lovakat, majd sietősen lepattanva a szánról, hátra szalad a szán végébe, és egy zsákot kap fel vállára. A súlytól kissé megroggyannak lábai, de hamar sikerül kiegyenesednie, hogy az úttól minél messzebb vihesse a terhet.

  10 percnyi gyaloglás után, úgy dönt, hogy egy hóval borított kidőlt fatörzs tövében már nem lesz annyira feltűnő. Egy kis havat még rákotor, aztán futva teszi meg visszafelé a távot.  

  Bársonykabátja nyakát egyik kezével szorosan összefogja, míg másik kezével kalapját húzza fejébe. Kissé előrehajolva szalad tovább. A szánhoz érve lerázza cipőjéről és nadrágjáról a havat, már amennyire ezt ilyen időben érdemes és a kantárt megfogva újra felhangzik a férfi hangja és a lovak nyerítése, aztán a szán már repül is tovább.

  Ahogy jöttek úgy is mennek, a lovak, és a férfi hangja eleinte harsányan hallatszik, majd ahogy távolodnak, egyre csöndesebb lesz újra a környék, és már csak a szél süvítése hallatszik.

-  Apa, apa! Ide nézz! Megjött a Jézuska!- Kiálltja örömittasan egy kis szőke hajú kislány, a fa előtt ugrándozva.

  A fa körül telis tele van minden ajándékokkal, míg a fenyő szinte roskadozik a szebbnél szebb, színesebbnél színesebb gömböktől és boáktól. A szobát narancs, szegfűszeg, fenyő és frissen sült mézeskalács illata lengi be.  

-  Hűűűű tényleg! Na, kislányom eredj és ébreszd fel édesanyádat is, hogy együtt megnézhessük az ajándékokat. – Javasolta a férfi, mire a lányból már csak a szőke fürtöket lehetett látni. A férfi harsány kacagásba kezdett, majd bajuszát megpödörve a konyha felé vette az irányt.

     - Anya szedd a lábadat!- Húzta maga után a kislány. A konyhába érve apja karját is elkapta. A férfi még egy kortyot ivott kávéjából majd lánya húzásának engedve letette a csészét.

     - Jó reggelt Drágám!- Lehelt egy röpke csókot felesége ajkára, majd mind a hárman nevetve mentek a karácsonyfához, hogy végre kibonthassák azt a rengeteg ajándékot.

- Na Lusie melyikkel kezdjük?- foglaltak helyet mosolyogva, egymás ölelésében a szülők. Lusie egyből a legnagyobb doboznak esett neki. Szemei szinte csillogtak, ahogy bontotta a csomagokat. Előkerült egy hintaló, baba, kis ruhácskák, és egy két olyan dolog is, amit nem tudott mire vélni. Szülei, kérdő tekintete láttán, nevetésben törtek ki.

- Azt nem te kaptad, azt a mama- Mutatott Clark egy gyémánt ékszerre. - Azt pedig, Carreen kapja- Lusie már rohant is a konyhába a szobalányhoz, hogy boldog karácsonyt kívánva átadja az ajándékot, majd következett a szakácsnő, az inas és a ház többi személyzete is kapott egy kis meglepetést karácsony alkalmából.

- Mr Gabel, nagyon sajnálom, hogy meg kell zavarnom, de Ray O'Riley nyomozó van itt – Clark nagy levegőt véve, kisé mérgesen felállt, kis családja köréből. Grace végigsimított férje kezén, hogy nyugodjon meg.

- Raynek is biztos lenne jobb dolga, mint hogy téged informáljon. Légy egy kicsit kedves vele, elvégre karácsony van- mondta Grace férjének.

- Pont ez az, karácsony van az ég szerelmére! – dühöngött Clark kifelé menet. Házikabátja övét szorosabbra húzta és egy halvány mosolyt erőltetve arcára lépett az előszobába ahol Ray toporzékoló alakja várta.

- Oh Mr Gabel, nagyon sajnálom, hogy ilyenkor zargatom! Boldog Karácsonyt!- Fogott kezet a rendőrfőnökkel Ray, sűrű bocsánatkérések közepette, a rendkívül rossz időpont miatt.

- Ne szabadkozzon, nyögje ki mi történt, már megint!- utasította Clark közben dolgozószobájába terelte be beosztottját.

- A minap az erdőben találtak, egy női holttestet. Már teljesen meg volt fagyva, úgyhogy a halál időpontját tegnapra, azaz 24-ére tennénk. A halál oka még nem tisztázott, eddig mérgezés gyanúja merült fel, mert nincsenek bántalmazási nyomok, se kötél, se kéz, hogy fojtogatták volna- Hadarta Ray, míg Clark rágyújtott, egyik kedvenc szivarára. Ez mindig hozzátartozott munkájához, szinte olyan volt, mint egy rituálé. Ilyenkor jobban tudott koncentrálni- pontosabban a feleségének mindig ezt mondta, mikor megjegyezte neki Grace, hogy igazán leszokhatna róla. Aztán kitudja, lehet, hogy segített neki, a gondolkodásban…

- Komolyan ezek még ilyenkor sem tudnak egy kis szabadnapot kivenni?!- Mérgelődött Clark miközben fel-le járkált, asztala mögött. – Mit tudunk még? A hölgy ruházata? Hovatartozása? Ki az áldozat pontosan? – tette fel a kérdéseket a rendőrfőnök.

- Hát ezek az információk még nincsenek a tulajdonomban- Vakarta meg zavarában Ray tarkóját.

Clark mérgesen kifújta a levegőt és magában 10-ig számolva lenyugtatta magát, mielőtt olyat mondott volna, amit megbán. Miután sikerült higgadtságot erőltetnie magára, megkérte Ray-t, hogy hívasson egy hintót, ő is pár percen belül készen lesz az indulásra, mert szeretné megnézni a helyszínt.

Így is történt. Nem sokkal később már a hintóban ültek és az eddig kiderített részleteket vették sorra újra.

- A szemtanút kihallgatták? – Ray kétségbeesett tekintettel nézett főnökére. Clark inkább egy szót sem szólva, felírta ezt is a képzeletbeli listájára, amit még el kell intéznie. Egy jó negyedórai utazás után meg is érkeztek a rendőröktől nyüzsgő helyszínre. Clark kiszállva a hintóból, körbenézett a helyszínen. Több szán és hintó kereke hagyott nyomot a fehér havon, így esély sincs arra, hogy kiderítsék, hogy melyik az eredeti nyom. Nem mintha sokat segítettek volna eddig is ezek a szán, vagy keréknyomok.

A fák között 1 mérföldnyire, több rendőr járkált föl le, munkáját végezve.

- Na, tudjuk már ki az áldozat?- tette fel első kérdését Clark.

- A szemtanú nem tudta azonosítani, de dolgozunk rajta. – a rendőrfőnök elismerően bólogatott, majd jobban szemügyre vette a helyszínt. Nem sokkal később a hóban feltűnt neki egy sötét anyag, ami később kiderült, hogy egy sál az.

- Hagyta el valaki a sálját? – Kiáltotta el magát a rendőrfőnök, mire egyhangúan érkezett meg a nemleges válasz. - Akkor ez a gyanúsítotté is lehet, kérem bezacskózni!- Emelte fel Clark a fekete, kék csíkos sálat.

  A nap folyamán egyre több dologra fény derült, egy bejelentésnek köszönhetően azonosítani tudták a holttestet. Az áldozat Katherine Pierce, 24 éves, az apja még a háborúban meghalt, édesanyját kiskorában vesztette el. Az egyik nagynénije nevelte fel ki betegesen éli napjait.

- Asszonyom, mikor látta utoljára Katherine-t? – tette fel a kérdéseket immáron Clark.

- Úgy 3 napja, akkor ment el vacsorázni az egyik udvarlójával. Sajnos nem emlékszem a férfire. Nagyon rossz a névmemóriám is, és Katherine eléggé lázadó életet élt. Nem vagyok rá büszke, de mit tehettem volna ellene? – tette fel, leginkább magának a kérdést Mrs Snow.

- Ezek szerint arra gondol, hogy az egyik udvarlója tehette ezt Katherine-val? – megrántotta vállát.

- Nem tudom, meglehet. Nem ismeretem én ezeket a férfiakat, és követni sem tudtam, hogy kivel van éppen Kathe - Törölte meg szemeit az asszony. Legbelül, magát hibáztatta amiért, ez történt testvére lányával, kit szinte lányaként nevelt és szeretett.

- Részvétem Mrs Snow, nyugodtan menjen haza, egyelőre nincs több kérdésünk.  De ha valami még eszébe jutna valami apró dolog, nyugodtan keressen meg. Köszönjük szépen nagyon sokat segített. – Mondta Clark, majd az 56 éves asszonyt kivezette irodájából.

- Ray légy szíves kísérd haza Mrs Snowt. Viszont látásra Mrs Snow!

- Ha nem haragszik meg akkor inkább soha viszont nem látásra, feltéve, ha jó hírekkel szolgál!- Köszönt el az asszony is, majd Ray karjába karolva elhagyta a rendőrség épületét.   

Clark egy ideig még a nő irányába nézett ahonnan eltűnt, majd következő feladataként elkezdte felkutatni, azokat a bizonyos udvarlókat. Ekkor még nem hitte, hogy nagy feladat lesz mindenkivel beszélni.

 

Mivel karácsony másnapja van ezért, a legtöbben még otthon tartózkodnak, úgyhogy még a mai nap kell beszélnie a férfiakkal.

Több rendőrrel együtt kereste fel sorra az esetleges udvarlókat.

-      Jó napot Mr Rogers! Mr Gabel rendőrfőnök vagyok. Beszélhetnénk Önnel egy kicsit? – Az elsőszámú udvarló, aki nem sok információval szolgálhatott.

-       Várjanak egy pillanatot! Talán… lehet, hogy őrültség, de…

-       Nem baj, ha őrültségnek tűnik, bármi hasznos lehet!- Bíztatta Clark, több támpontot remélve, ami segítségével tovább léphetnek a nyomozásban.  

  Soha nem szerette, ha ünnepnapokon zavarják meg, egy bűnesettel, főleg ha az egy fiatal hölgy, akit az éj leple alatt meggyilkoltak.

-      Régen randevúzgattam Miss Piercel, de mindig is a város leghíresebb szórakozóhelyére vágyott el. Én úriember létemre nem voltam hajlandó elvinni őt oda, ahol mocskos dolgok történnek. Nem való egy ilyen hely egy kisasszonynak – Mondta szinte büszkén Rogers.

-      Köszönjük! Ez nagy segítség!- Clark még kezet fogott, a férfival, és a nyomozás végeztéig a biztonság kedvéért megkérte, hogy ne hagyja el a város.

 

 A házat elhagyva újabb információkkal lepték meg a rendőrfőnököt.

-    Mr Gabel, most jött a hír, hogy egy hasi szúrás okozta Ms Pierce halálát. – mondta Ray lihegve főnökének, és büszke volt magára, hogy végre sikerült valami jó hírrel is szolgálnia.

Clark csak hümmögött, majd egyenesen a város híres szórakozóhelyéhez mentek, a Burlesque-be. A helyiségben a vörös színek domináltak főleg. Középen egy hatalmas színpad ahol éppen próbáltak a táncosok és a zenészek az esti műsorra. Ahogy a lányok teste tekeredett a zene ritmusára, teljesen megbabonázta a férfinépet. Clark kissé fejbe ütötte, Ray-t hátulról, hogy szedje össze magát és kaparja össze állát a padlóról. Valóban csábítóak voltak a hölgyek, de Clark mindig azt vallotta: Előbb a munka aztán a szórakozás!

Clark megköszörülte a torkát, mire a zene egyből elhalkult.

-      Ki a …öm…a bár tulajdonosa? – A kérdésre kilépett a színfalak mögül egy igen magas, 30 év körüli frissen borotvált férfi.

-      Én lennék a bár tulajdonosa, ahogy ön fogalmazott. Nyugodtan mondja ki bordélyház, mindenkinek ez a véleménye, de annak ellenére, sokan kétségbe esnének, ha bezárnánk.  Damon Salvatore - Nyújtott kezet Clarknak, pimasz mosollyal arcán.

-      Ismeri ezt a fiatal hölgyet? – Mutatott egy kópiát Clark félrevonva Damont. Damon vigyora hirtelen arcára fagyott, majd komorrá vált. - Ezek szerint felismerte – Jelentette ki Clark határozottan Damon mimikája láttán. Damon homloka ráncokba szaladt.

-      Valóban láttam párszor itt a kisasszonyt, de nem ismertem személyesen. Pedig kár érte, hogy megölték – Villantotta a szokott mosolyát.

-      Semmi többet nem tud az áldozatról? – Próbálkozott Clark, hátha kihúzhat többet Damonből.

-      Ha arra céloz, hogy kapcsolatot létesítettem-e a hölgyeménnyel, ki kell, hogy ábrándítsam, mert otthon egy igazán imádnivaló feleség és két zabálni való gyermek vár. – Clark meglepetten nézett Damonre. Egyáltalán nem úgy nézett ki, mint, aki már családos ember lenne. Damon felnevetett a rendőrfőnök arckifejezése láttán.

-      Nem ön az első, aki kétségbe vonja, hogy családom van. Ha nem hisz nekem, szívesen bemutatom a családomat.

-      Mr Salvatore ha lehet kérnem, jöjjön gyorsan, mert Lilien megint…- Damon leintette és szem forgatva jelezte, hogy mindjárt megy.

-      Szóval, ha gondolja, akkor holnap délután teára várjuk. De most mennem kell, remélem, megtalálja Kath gyilkosát. – Damon sietősen kezet fogott a rendőrfőnökkel, majd már el is tűnt a színfalak mögé.

 

Clark gondterhelten és zakatoló aggyal hagyta el a borbélyházat. Volt valami furcsa ebben a férfiban, ahogy meglátta a fényképet. Ahogy reagált. Mintha nem is lepődött volna meg.

-      Uram várjon!- Rohant Ray szokásához híven Clark után. Clark gondolataival volt elfoglalva leginkább, így nem hallotta meg Ray kiáltását. – Uram!- fékezett le lihegve Ray Clark mellett.

-      Hmm Mi van?!- nézett a rendőrfőnök morcosan Ray-re, hogy megzavarta a gondolatmenetét.  

-      Kiderült, hogy az áldozat…- fogta vissza a levegőt Ray, hogy nagyobb legyen a hatás.

-      Ray bökd már ki!-

-      Miss Pierce várandós volt. – hadarta el egyszerre Ray. Clark megállt a mozdulatban és kérdőn fordult Ray felé.

-      Ez biztos?- Még mindig látszott Clarkon, hogy meglepődött a hír hallatán. Ray bólintott.

Így egészen más! Talán a szúrás célzott volt.  Akkor is gyanús nekem ez a Damon Salvatore….

- Folytassák tovább a szóba jövő udvarlók felkeresését, kihallgatását, és gyűjtsenek össze mindent, ami segítheti a nyomozást!  - adta ki a parancsot Clark, majd sietősen távozott.

Clark Gabel órákig ült irodájában és a bizonyítékokat, a képeket, és jegyzeteit nézte végig újra és újra. Sajnos nem lett okosabb. Már csak abban bízott, hogy a többiek találnak valamit vagy másnap Salvatore családnál többet is megtudhat.

-       Jó napot Mr Gabel! Fáradjon beljebb- Tárta szélesebbre az ajtót az inas. Milyen jól megy egy…egy bártulajdonosnak.  Tűnődött el Clark a nappaliban körbenézve, na meg inas.

-       Ó üdvözlöm Mr Gabel!- Jött be az ajtón Damon ugyanazzal a levakarhatatlan vigyorral és magabiztossággal az arcán, mint mikor a bárban találkozott vele.

-       Jó napot! A felesége?- Tért egyből a lényegre Clark. Damon vigyora szélesebb lett, és pár másodperccel később belibbent az ajtón Mrs Salvatore.

-       Elena had mutassam be neked, a rendőrfőnökurat. – Clark szoborrá válva állt meg Elena előtt.

-       Te jó ég! – Mondta ki az első mondatot, ami eszébe jutott Clarknak. – Oh nagyon sajnálom, de annyira-annyira hasonlít… - Próbálta összeszedni magát Clark a meglepettség hatása miatt. Damonból harsány nevetés szakadt ki.

-       Semmi gond Mr Gabel a kép láttán nekem is összeszorult először a szívem, de feltűnt, hogy annak a hölgynek nincs anyajegy a szája felett.

-       Így megnyugodott! – Fejezte be Clark, mire Damon bólintott.

   Clarknak sikerült teljes mértékben összezavarodnia. Eddig teljes mértékben biztos volt, hogy Damon tette, de ezek után….

  A délután folyamán egy kellemes forró tea és ínycsiklandó keksz mellett nagyon sok mindent megtudott a családról. Damon már évek óta a bárral foglalatoskodik, Elenának pedig volt egy ikertestvére. Hát ez az! Csapott gondolatban homlokára Clark. Mi van, ha Elena halottnak hitt testvére most felbukkant és…Na jó ennél többet nem tudok.  Ezután, az új információ után, Clark kicsit előbb távozott. Nem bírt már megülni a helyén. Hajtotta a tettvágy, hogy végre összerakhassa a dolgokat.

    

-       Nem ez nem lehet, nem lehet, hogy itt éltek egymás mellett, és észre se vették, hogy ITT ÉLNEK EGYMÁS MELLETT!- Roskadt a székébe, fejét tenyerébe temetve Clark. Teljesen reménytelennek tűnt minden, semmi jel, semmi kiút, mintha csak körbe futkosna egy fa körül.

  A következő napokban kissé felgyorsultak az események. Az anyakönyvi kivonatok és egyéb papírok összehasonlítása után kiderült, hogy Elenanak tényleg volt egy ikertestvére. Egy régi újságcikkből kiderült, hogy az ikertestvért, 20 évvel ezelőtt elrabolták. A kislányt nem találták meg, mostanáig.

  Egyre beljebb és beljebb fúrta magát az ügybe, már szinte a nap 24 órájában evvel foglalkozott. Mrs Snowal még váltott pár szót, hogy Katherin mikor tért vissza a városba, hogyan.

-       Legyen szíves ne mondja nekem azt, hogy Ms Pierce szüleit valóban ismerte. Megtaláltam egy régi újság cikket, miből kiderült, hogy valójában Mrs Salvatore ikertestvére akit, 20 évvel ezelőtt raboltak el. Kérem, mondja el az igazat!- Clark hangja egyre hangosabb lett, szint már a reszkető hölgy fölé hajolva mondta el az utolsó szavakat, megfélemlítés céljából. Az asszony remegve, könnyeit visszatartva adta ki az igazságot.

-       Kath 4 évvel ezelőtt kopogtatott be hozzám rongyosan, éhesen, szállás reményében. Segítettem rajta, és először én magam is meglepődtem. Azt hittem Elena, öm Mrs Salvatore az. Végülis itt ragadt, kezdtem megszokni, hogy velem van, megkedveltem. Ezért találtuk ki azt a mesét a szüleiről, mert egy idegent nem szívesen tűr meg a társadalom – Vallotta be Mrs Snow.

   Így már kezd összeállni a kép, hogyan került ide, de a terhesség és a halál körülményei még mindig nem világosak. Clark következő uta a Salvatore családhoz vezette, hogy újra elbeszélgethessen és feltehessen végre egy két csavaros kérdést Mr Salvatore-nak.

  Damon boldogan nyitott ajtót Clarknak, de Clark mondandója után el is párolgott a jókedve.

-       Honnan veszi mindezt? Ez rágalom! Nem öltem meg Ms Pierce-t! – Emelte fel hangját Damon. – És különben sincs bizonyítéka, mert akkor már rég a kezemen lenne a bilincs! – Damon a közepébe talált. Valóban nem volt semmi kézzel fogható bizonyítéka csak az elmélet, amit nagy nehezen összerakott. Valahogy sarokba kell szorítanom!  

-       Ez így nem teljesen igaz, csak gondoltam, ha ön vall, akkor talán kevesebb időt kéne börtönben töltenie. Viszont ha a nehezebb utat választja, akkor, ha kérhetném, fáradjon velünk a kapitányságra egy szembesítésre – Damon elgondolkodott a lehetőségeken.

-       Nem ő volt, hanem én. – Sétált le a lépcsőn Elena.

-       Hölgyem nem hinném, hogy okos dolog védeni a férjét. A szemtanú is megerősítette, hogy Mr Salvatore hagyta ott az áldozatot az erdőben.

-       Akkor a férjemet csak bűnrészességgel vádolhatják – jelentette ki határozottan Elena. Honnan tudd ennyi mindent a törvényről?!

-       Szívem nem kéne ebbe belefolynod! Menj szépen fel, és pihenj le, ez csak a fáradtság, ami beszél belőled- mondta feleségének. – Ne is figyeljen rá, túl sok krimit olvas, és ha nem piheni ki magát, néha össze-vissza beszél – Legyintet Damon őrültnek beállítva feleségét.

-       Nem Damon, elegem van a titkolózásból, álmatlan éjszakák és a rémképek….Nem bírom tovább!- Nézett haragosan férjére Mrs Salvatore. Meglepő fordulat. Clark csak kapkodta a fejét a házaspár között.

-       Te büdös ringyó! Elintézhettem volna mindent, erre te meg leleplezed magad!- pofozta fel Damon feleségét. Elena a földre zuhant Clark, pedig Damont visszafogva próbálta lenyugtatni mielőtt még több emberélet veszne kárba.

  Rendőri kísérettel bevezették a Salvatore családot az őrsre, majd külön-külön elbeszélgettek a házaspárral.

-       Elena vallomása szerint Damon megcsalta az ikertestvérével, aki pénzt követelt tőlük, és miután kiderült, hogy várandós, ezért bosszúból hasba szúrta, mert neki nem lehetett gyermeke. – Mesélte Clark feleségének már a szilveszteri vacsora után.

-       De nem úgy volt, hogy van gyerekük?- húzta össze szemöldökét Grace.

-       Ez így igaz, viszont a gyerekeket senki nem látta – Rántotta meg a vállát Clark. – Remélem azért, nem zaklattalak fel evvel az üggyel, és pont karácsonykor. – Szégyellte el magát Clark. Mindig szerette elmesélni feleségének a legújabb ügyét mindezt teljes beleéléssel, lelkesedéssel.

-       Szeretem, mikor ekkora áhítattal mesélsz nekem! – Mosolyodott el Grace végigsimítva férje arcán.

-       Azt hiszem ideje nyugovóra térni, már régóta nem aludtam ki magam rendesen.

   Átölelve egymást, haladtak felfelé az emeletre, hogy egy zőrös karácsonyt maguk után hagyva, békésen és remélve, hogy másnap nem Ray ébreszti majd őket, egy újabb bűnügy miatt.

   A fények szép lassan kihunynak, a ház elsötétül, a ház népe is nyugovóra tér, míg a ház teljesen elhalkul ő is elalszik…